Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Gennadij Alekszejev verse (Lehóczky Károly fordítása)

GENNADIJ ALEKSZEJEV

Versek a csillagokról

1. Csillagtermés

Amint a világmindenség törzsét

megráztam

a csillagok sűrűn hullottak láhom elé, — rószaszínűk, sárgák,

haloványkékek, érettek, lédúsak, illatozók, — telis-tele egyenes, szúrós sugarakkal.

Mire csurig gyümöszöltem zsebeim velük véresre böködték mindkét kezem.

Holnap a végtelen ég ott áll majd sötéten, csillagtalanul, — meggyőződhetnek róla.

De holnaputánra

új, pirospozsgás csillagok érnek be, — ezt is ellenőrizhetik.

Lám, elegendő a világmindenség

törzsét ha megrázzák,

máris az összes csillag az önöké.

Kesztyűt húzni ne feledkezzenek el, azt azért javaslom.

2. Bukott csillag

A csillag odahuppant egyenest elém.

Karom nyújtottam, felsegítettem. Hosszan porolta magát, maszatos térdét öklével törölgette.

— Megsérült, aranyoskám? — mértem végig sajnálkozón.

— A, semmiség, — hadarta — igazán feleslegesen aggódik.

— Hogy történhetett? — faggattam tapintattal. Elvörösödött,

állt szemlesütve,

szelíden matatott fakókék,

cseppet sem kihívó sugaraiban.

Mily különös, nemde, bukása!

3. A Göncöl

Mikor eljön az éj

ott függ az erkélyem fölött

a Nagy-Göncöl gigászi merítőkanala.

Leemelem s megmerítem

a csillagok között,

kiborítom őket asztalomra,

úgy vizsgálódok.

Íme egy sárga, amott egy zöld, vagy égszínkék, nini, ez rózsaszín, s ott az az ibolya mily gyönyörű!

Felszedegetem markomba mind s visszahajítom valamennyit az égre, hadd sziporkázzanak a koromsötétben, mint korábban.

A Göncöl merítőkanalát pedig akkurátusán visszaakasztom a helyére.

4. Rövidlátó csillagocska

Oly kedves

szememnek e parányi csillag!

Figyelgetem éjjelente, olykor még intek is neki.

Mindhiába. Nem vesz észre sehogysem.

Rövidlátó.

Fordította: Lehoczki Károly

30