Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
KOHÁRY: Eresszük vissza őket uram, nehogy megtorolják a családtagokon! MARSIGLI: Most változott a helyzet, főparancsnok úr... hiszen keresztény rabokat küldtek kitörésre ... a családok pedig ... CARAFFA: Itt maradnak! KOHÁRY: Legalább török szökevényekért cseréljük ki a családtagokat! CARAFFA: Azt akarom: a török várvédők lássák, hogy ha megszöknek, emberséges bánásmódban lesz részük! Ami pedig a várban maradt keresztényeket illeti: lázadjanak csak fel! Itt az ideje! Hé, te hova mész? (Egy rab, mintegy lázálomban elindul a vár felé.) RAB: Várjatok, én visszatérek! Visszatérek! CARAFFA: Állj! A pasa kivégeztet! (Az csak megy. Int a HARMADIK ŐRNEK. Az lelövi. A rab elzuhan. Néma csend.) így jár mindenki, aki parancsomat nem teljesíti! Megértettétek? HANGOK: Meg! CARAFFA: Akkor pedig: mulatság! Hadd hallják amott, hogyan vigadnak a győzedelmesek! (Hatalmas zenebona. Evés-ivás. Nem hosszan. Hirtelen csend. Szünet.) második rész 15. kép A várban. Az udvaron épp behúzzák a szekeret a rabok, de most már az őröktől segítve. Kívülről, ágyúkból, ahogy mi mondanánk: „kenyérágyúkból” lőnek nagy ívben a falak közé megannyi cipót. HANGOK: Keresztény csoda! Keresztény csoda! Hullnak az égből a cipók! MÁS HANGOK: Mi kőgolyókat küldenénk, ők meg kenyeret! Igazi szentségek! (Bűnbánat.) (Berohan egy asszony, nyomában a többiek.) ESZELŐS ASSZONY: A mieink küldik! Minket illet az áldás! Keresztény kenyér! (A komor őrök útjukat állják. Néhány török nő rátámad az asz- szonyra.) ÖTÖDIK ASSZONY: Keresztény kurva! Keresztény kurva! Az őrökkel hál. az őrökkel hál minden éjjel! Kenyérért! ESZELŐS ASSZONY: Az őrök örvendenek, hogy élnek! S ha vélük hálok — szégyen? De kinek? (Kacag.) (Az őrök rohannak rá az asszonyra, vérben hagyják, s máris védik a kenyérhalmokat.) (Megjelenik Fatime. Mögötte Ilona.) HANGOK: Asszonyunk! (Egy asszony lehajol egy kenyérdarabkáért.) FATIME (hangja jeges és gúnyos): Hagyd! Te új török vagy! Ez keresztény kenyér! ÖTÖDIK ASSZONY: Éhes vagyok! FATIME: Az új muzulmán itt éppúgy utoljára következik, mint az új keresztény! HANGOK: Mi vagyunk elsők, a régi keresztények! Az újkeresztények csak utánunk jönnek! FATIME: Hallgassatok! Megsiketít a világ! (Fülére tapasztja tenyerét.) HANGOK: Csend van, asszonyunk! < FATIME: A csend most siketít! Vigyázzatok, nagy baj lesz itt egyszer! (Elmegy, Ilona marad. Végig riadtan figyel.) Ebben a pillanatban fehér zászlók repülnek a várba: lengenek, lehulla16
