Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
nak. Felhangzik — szócsöszerűcn — Caraffa sztentori hangja. Nem tudni, honnan. De erős.) GAEAFFA: A zászlón kerék, karó és akasztófa! A makacsnak: kerék, a gyávának: karó, az árulónak: akasztófa. Katonák, szökjetek meg! Régi és új keresztények, álljatok mellénk! Lázadjatok! Űj hitűek és ti, régi hitűek! (Egy Caraffa-zászlót égetni kezdenek.) ASSZONYOK: Békesség! Békesség! Adjuk meg magunkat! (Csorbadzsi megjelenik, int. A katonák kikergetik az asszonyokat.) CSORBADZSI (kifelé kiabálva): Válaszunk: a fehér zászlód füstje! CARAFFA (hangja): Ki vagy te, ostoba!? CSORBADZSI: Hű janicsár vagyok! CARAFFA: Tarka fajzat!-SARKANTYÜS (kifelé): Ne biztasd lázadásra a keresztényt, ha nem állsz ki mellettük, fővezér! CARAFFA: Te, ki vagy? (Két őr hirtelen nekifut a szekérnek. Sarkantyús melléjük Ugrik.) SARKANTYÜS: Ne nyúljatok hozzá! Lehet, hogy mérgezett! A kutyáknak! HARMADIK ÖR: Haha, hol vannak a kutyák?! ŐRMESTER: Üsd le, ha hozzányúl! (Sarkantyús leüti.) CSORBADZSI: A másikat is! (Sarkantyús őt is leüti. Most ő vesz egy húst kezébe.) Hová viszed? SARKANTYÜS (a távolba mutat): Ott egy kóbor kutya! CSORBADZSI: Ne adja isten, hogy megedd! (Sarkantyús mitsem törődik véle, átdobja a húst egy láthatatlan térbe. Aztán eltűnik, csend. Megjelenik.) Az eb kimúlt. A hús mérgezett! ŐRMESTER: Húzzátok a pincébe a szekeret! NEGYEDIK ŐR (szinte csorog a nyála): Hátha hazudik ez a gyaur és nem mérgezett a hús, én nem láttam egyetlen kutyát se! (Beleharap a húsba hirtelen.) Dehogy mérgezett ez, dehogy mérgezett! (Kacag.) Dehogy mérgezett! A világ mérgezett! (Döbbenten nézik. Most hirtelen földre veti magát, fetreng. Meghal. Kis csend. Jön Rusztem egyedül.) RUSZTEM: Mérgezett húst hoztál nekünk, nyomorult gyaur! (Kis csend. Ilona András mellé húzódik.) ŐRMESTER: Nem hibás a gyaur! CSORBADZSI (átvéve a szót): Elsőül egy kutyán próbálta ki, nem hagyta, hogy hozzányúljon senki! RUSZTEM (lassan megenyhülve): Mitől gyanakodtál? SARKANTYÜS: Gyanús volt, hogy a szekér a várhoz közel, a tábor szélén állott. S csak egy-két őr szundikált körülötte . . . Meglehet, a mulatság is csel volt, hogy kicsapni merjünk! RUSZTEM (kiáltva): Köszönjük ajándékodat Caraffa. majd megfizetünk érte! CARAFFA (hangja): Éhen fogtok veszni! És én hagylak titeket! A kenyér nem mérgezett — egyétek! RUSZTEM: Jobban kiéheztél te a dicsőségre, semmint mi a te kenyeredre, főparancsnok úr! CARAFFA (szintén): A kenyér nem mérgezett, pasa! RUSZTEM: Nehogy hozzányúljatok! CARAFFA: Próbáljátok ki egy betegen, kinek már úgyis mindegy. SARKANTYÜS: Borbélydoktor! (Két őr máris ugrik. Rusztem nem tudja leinteni őket.) RUSZTEM (Caraffának kiabál): Aki csalárdul harcol — csalárdul pusztul el! (Hoznak hordágyon egy beteget.) Keresztény vagy, te ember? 17
