Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
FATIME: így van, atyám, így van. PELBÄRT: Most mégis megkérdezem és utoljára: miért akarja nagyasszonyom felvenni a keresztséget épp eme időkben? (Kis ünnepélyes csend.) (Távolból Gülfid követi Fatimét. Majd Csorbadzsi is.) FATIME: Szeretem a szenvedőket. Csak a szenvedőket szeretem. És e hit nélkül nem bírom látni a szenvedést, uram. PELBÁRT: Isten mentse meg a mi lelkeinket! Jöjjön! (Elmennek.) GÜLFID (maga elé): Ö, Allah ... a kápolna felé... (Elsiet. Csorbadzsi távolból követi őket.) (A háttérben látszhat a kétszemélyes keresztelési szertartás, de szöveg nem hallatszik.) 14. kép Közben meggyulladt az ökörsütés lángja. Valóságos vagy csak vélt illatok a levegőben. Jós a falon vagy háztetőn jön lassan, szimatolva az illatok iránt. JÓS: Mintha láthatatlan mézesmadzag vonzana . . . vagy egy távoli nagy ab- rakos tarisznya, ott lóg az ég alján a Hold! Mint a lunátikus megy a Hold iránt egy fényes sugáron. ... kötéltáncos ő a háztetőkön, a végtelen felé megy. .. Így megyek én az illatok iránt.. . Ó, szegény várbeliek ... Egy-két cafatot azért lopok az őrségnek is ... Hiszen jóba kell kell lennem vélük ... Hiába, jobban tisztelik ezek a bolondot, mint a szultánt és a császárt! (Eltűnik.) (Minden fény az ökörsütésre hull. A katonák bort isznak. Zene, nóta is szól. Tánc. Előáll két rigmusmondó katona; akik a legelején.) ELSŐ ÉS MÁSODIK KATONA: A török vitéznek szakállas az álla. De a török kisasszonynak máshun a szakálla! (Kacagás.) Szakállas a puskám, mint a török álla! Szebb van lenn a kisasszonynak, mint Allah szakálla! (Harsány nevetés.) (Alig kezdődik, máris jön Caraffa, Koháry, Marsigli, tisztek. Csend lesz.) CARAFFA: Nagy zenebona kell ide, hadd hallják. Ezek a jó illatok majd jobban mészárolják őket, mint száz rajtaütés. Az orrukon ütünk rajtuk, urak! Ha a csel beválik, a mulatság hangjaira kitörnek. Részeg őrökre számítanak, s joggal. KOHÁRY: Akkor én készülök. MARSIGLI (a tőle megszokott fanyarság): A főparancsnok úr terve finomabb. (Caraffa közben eltávolodik, mutogat.) Minél nagyobb titulus, annál kisebb skrupulus! (Ezt bizalmasan Kohárynak, aki azonban tartózkodó.) CARAFFA: Ott lesz a húsos szekér! Egy-két őr alszik távolabb... A török a szekeret szépen elviszi... és mi hagyjuk . .. KOHÁRY: Nem értem. CARAFFA: Mit nem ért? Mérgezett lesz a hús. KOHÁRY: S ha ezt a húst épp keresztényeinkkel kóstoltatják meg? CARAFFA: Ne féljen, nem ád abból senkinek a török! Különben is, hány magyar lehet még a várban, akit nem űztek el az ostrom előtt. Száz? ötszáz? Sokkal több nem lehet! KOHÁRY: Vannak török keresztények is, uram. CARAFFA: Az új keresztények még úgy sem érdekelnek! A kérdés mindig az, uraim, hogy a mieink közül nyugodt szívvel fel tudunk-e áldozni egy maroknyi kisebbséget a végső győzelem érdekében. 14
