Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
ILONA: Nem, uram. De ezekbe hálni jár a lélek. Halomra ölnék valamennyit:. RUSZTEM: Pedig nékem épp most kezd tetszeni a terv! Rájuk nem lőnek majd .., akár fegyver nélkül is mehetnének. ILONA: Mért e szerencsétlent küldi, amikor vannak erős, vitéz török harcosok? RUSZTEM: Ne vesszünk össze, Ilona, azt ajánlom. Tudtommal, nem én kértem, ő jelentkezett! ILONA (Andráshoz): Miért akar meghalni? SARKANTYÜS: Akkor talán elhiszi, hova tartozom. RUSZTEM: Ügy van! Koháryhoz vagy Thököly Imréhez tartozik. ILONA: A halálával! (Méltatlankodás.) RUSZTEM: Akár a halállal is kisasszony! Mi ez a pálfordulás, tiszt uram!? SARKANTYÜS: Koháryék nem cseréltek ki! RUSZTEM: Mért cserélnének ki egy Thököly-kémet, Sarkantyús uram! SARKANTYÜS: Ök ezt nem tudhatták, csak azt, hogy megszöktem . . . S mint szökevényt is kicserélhetnének. S én különben sem harcolnék azok oldalán, akik hagyják éhen veszni saját fajtájukat! (Kis csend.) RUSZTEM (az őrhöz): Enni adni nékik! (Elmegy.) SARKANTYÜS: Köszönöm a kegyes hazugságát. (Halkan.) ILONA: Nem volt hazugság! SARKANTYÜS (rábámul): Egri Ilona (Rosszalló.). ILONA (keserű gúny): Vállalkozó rabok! Könyörgök, ne menjen! SARKANTYÚS: Mi ez a csomag?! ILONA: Magának hoztam. TÖMLÖCŐR (súgva): Nehogy visszaküldje! SARKANTYÜS (Ilonához): Most már elfogadhatom, mert nekik is szereztem. S nem tépnek szét, hogy ez csak az enyém. (Az őr gyorsan elveszi a csomagot.) ILONA (észre se vette): Így könyörgök, vigyázzon magára. Várom. SARKANTYÜS: Valaki vár. A várakozás olyan annak, akit várunk, mint a bábunak a madzag... amin eleresztették, azon kell visszatérnie. Mert visz- szahúzzák, vissza. (Szinte mosolyog.) ILONA: Valóban a keresztényekért? ... SARKANTYÚS (bólint): És mert maga nem térhet az én volt táboromba. Magának a német ölte meg az apját. Én pedig kiismertem, hogy milyen az a német. ILONA (hozzálép, megcsókolja): Isten áldja és segítse vissza! TÖMLÖCÖR (félre): Ha ez most is bolond lesz! (Sarkantyús átöleli, csókolja a lányt.) Kigyógyult! (Más hang.) Éhes a többi! ILONA: Vigyázzon! SARKANTYÜS: Isten véle! (Elmegy az őrrel, Ilona elsiet. Ebben a pillanatban megjelenik egy kisfiú, mint, aki futott valaki elől. Liheg. Feltűnik egy zilált, kendős keresztény asszony.) HARMADIK ASSZONY: Fiam, kisfiam! KISFIÚ: Ne vegye el! (Kefében kenyérdarab.) Ne vegye el! (Az asszony gyenge, nem tudja utolérni. Megjelenik Csorbadzsi. A fiú elszalad a bástyák felé.) CSORBADZSI: Hé, őr! (Első őr jön.) El akarta enni gyermeke elől a kenyeret! 12
