Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
RUSZTEM: Isten követére, Mohamedre esküszöm, karóba húzatlak. fickót Vagy inkább hordó szurokba duglak, ha nem beszélsz! ELSŐ RAB: ígérje meg, hogy ha megmondom, nem bánt! RUSZTEM: Halljam! ELSŐ RAB: Mindenki azt mondja ott, nagy és kicsi, hogy Szulejmán nagy- vezir csapatait még a nyáron szétkergették . . . Caraffa azért engedett el, hogy ezt itt elmondjam, s adják fel a várat! (Kis csend.) RUSZTEM: Szulejmán! Hogy Szulejmán?! Hazudsz! (Üvölt.) ELSŐ RAB: Krisztusra esküszöm! RUSZTEM: Kivégezni! ELSŐ RAB: Megígérte! Megígérte! Megígérte! (Kezébe, ruhájába kapaszkodik.) Álljon szavának?! Mert rossz hírt hoztam — azért? Rossz hírt hoztam — azért! Rossz hírt hoztam. RUSZTEM (mellen ragadja): Nem azért, gyaur, nem azért! ELSŐ RAB: Miért? Miért? RUSZTEM: Hogy el ne járjon a szád, te nyomorult! (Int, elviszik a vergődő, ordítozó embert. Látjuk, amint a gőzölgő hordót behozzák. Közben „mindenki’’ nézi a jelenetet, ezért is összevont a kép. Ilona jön, kezében csomag, a tömlöchöz surran, int az egyik rabnak, valamit beszélgetnek, Ilona izgatott lesz, eltűnik. A rab ismét a jelenetet nézi.) HARMADIK RAB: Teremtő atyám! (Hatalmas ordítás, nyöszörgés, bugyborékolás. A szökevény halott. Közben már megérkezett az őr Sarkantyússal, csak nem akarták zavarni a pasát.) TÖMLÖCŐR: Vallani akar kegyelmednek! (Hátrább megáll.) RUSZTEM: Halljam, tiszt uram! SARKANTYÜS: Tulajdonképpen nincs mit vallanom! RUSZTEM: Micsoda? SARKANTYÜS: Ha nem azt mondom, hogy vallók, az őr nem hozott volna ide ... Felajánlom a dicső pasának, hogy száz felfegyverzett rabbal kicsapok élelmet szerezni. (Kis csend.) RUSZTEM: Bolondnak nézel, gyaur! (Feltűnik Ilona, távolabb megáll.) Miért akarsz te a pogány töröknek élelmet szerezni?! SARKANTYÜS: A keresztényeknek éppúgy szerzek, uram! RUSZTEM: Ki akartok törni, hogy megszökhessetek! SARKANTYÜS: A családosok közül válogatnék, uram. Asszonyuk, gyermekük itt marad ... RUSZTEM: Meg is torolnám rajtuk, nyugodt lehetsz. SARKANTYÜS: Tehát indulhatunk? RUSZTEM: Csakhogy neked nincs itt senkid, gyaur! ILONA (előrelép): De van, uram! RUSZTEM: Van? Kicsoda? ILONA: A menyasszonya! RUSZTEM: Kicsoda ez? ILONA: Én. Szeretjük egymást, uram. RUSZTEM: Ez nem igaz. Ilona! ILONA: Kérdezze meg legkedvesebb nejét, néki már megvallottam. (Kis csend.) RUSZTEM: Hát akkor menjen? ILONA: Ne, könyörgök, ne engedje! RUSZTEM: Tehát mégiscsak félsz, hogy nem tér vissza hozzád! 11
