Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye - Gombár Endre: Gondos nem disszidál
• Vers-próza SIMONYI IMRE • • Üzenet ha egy nap elmegyek majd tőletek nem köszönök el senkitől még a lányoktól sem s nem viszek magammal egyebet csupán a botot amellyel végigvertetek rajtam — meg egy tarisznya megaláztatást (ha útközben elfog a régi jó étvágy az otthoni ízek iránt hát torkig jóllakhassak belőletek) s üzenetet is csupán annyit hagyok hogy mondjátok: ugyan mi történt volna ha bárcsak egyetlenegyszer is kiülünk a lócára s egymás dohányából füstölünk egyforma füstkarikákat GOMBÁR ENDRE Gondos nem disszidál Az első megrázkódtatás akkor érte, amikor nem vették fel a Budapesti Műszaki Egyetem elektromérnöki karára. Pedig jelesen érettségizett, a felvételin elegendő pontszámot gyűjtött, igaz, a matematika gyönge oldala volt. érettségin kis jóindulattal kapott négyest belőle, hogy nézett volna ki a csupa ötös mellett egy fonnyadt hármas, még Kirschné, a matektanárnő is kínosan érezte volna magát egyebek közt. Naiv volt persze Gondos Andor, mert tanár apukája — aki egyébként mérhetetlenül szerény, visszahúzódó ember volt, aki soha nem értett ahhoz, hogy a maga vagy a családja érdekében, javára, hasznára bárkitől, bármit, bármikor kérjen — fogorvos barátja révén (isten nyugasztal- ja mindkettőt) protekciót is szerzett a felvételihez. Mégsem vették fel. Na. mit gondolnak, miért? Hát mert az a kétbalszárnyas gólya értelmiségi családba pottyantotta bele. Sajnálattal közöljük, hogy helyhiány miatt, satöbbi. A ben- fentesek által kifundált hivatali szakzsargonban akkor ez magyarul annyit tett. hogy az azonos pontszámúak közül felvételt nyert a munkás- és parasztszármazású delikvens, az értelmiségi mehetett viszont a bús fenébe. 4
