Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 4. szám - OLVASÓINK ÍRJÁK - Kozma Antal: 60 éves érettségi találkozó az egri Dobó Gimnáziumban

víz terít elébe. A látvány úgy azonos színben, hangban, harmóniában, hogy nem lehet betelni vele. A természetbarátok tudnak igazolni engem, amikor egy ritkán kiránduló társukat bevezetik, elkísérik a teremtés még itt-ott szűzinek Vnondható ölébe, a hatalmas tölgyek közé, a kakukkfű-illatos tisztásra, a vendég szeme szinte gödréből kiugrani készül, nagyot lélegzik a turista,, akaratlanul is magasabbra emeli a fejét, és ámulva némán marad. Az arcáról leolvasható mindaz, ami benne vég­bemegy. Az alkotó művész, a festő ezt a ritka pillanatot — belső késztetései következ­tében — ezerszer megéli. Ezt a felfrissítő élményt, a hangtalan izgalomnak, tettre- készségnek ezt a színekbe-formákba szedett hatását ajándékozza az Eger környéki falvakból vett mintáival, a Tisza-parti csenddel, az opálos fényben fürdő virágok­kal a művész a kortársaknak. Azoknak, akik eligazítást várnak tőle. Milyen kicsi föld az ő világa, és mégis, milyen tág! És még valamit! Itt van három portré, a felesége, Éva, a lányuk és a művész önarcképe. Egy család. Akinek eddig netán kételye lett i volna a tekintetben, mek­kora tartása van ennek az egri festőnek, mekkora elevenséggel érzi, tudja, honnan indul és hova tér meg az a mindennél végtelenebb kör, amit szeretetnek hívnak, akkor tanulmányozza ezt a három portréból kiköszönő harmóniát, a jellemzésnek ezt a szelíden visszahúzódó és mégis oly határozott vonalvezetését. Itt felesleges azon vitatkozni, miért is ilyen a férfilíra, mikor és hogyan térnek más útra a más gravitációk alatt nyögő más alkotók: a szeretet, ez a korunkban annyira ritka meghittség, ahogyan a művésznek az életet jelentő vonzalmakat, kapcsolatokat szi- nekbe-vonalakba diktálja a szíve, megindíthatja a közömbösöket is. Farkas András • Olvasóink írják 60 éves érettségi találkozó az egri Dobó Gimnáziumban 6U évvel ezelőtt tizenheten érettségiztünk az egri állami Dobó István reáliskolában, amely­nek jogutódja a mai Dobó István Gimnázium. Az akkori díszes találkozói tablón a követ­kező fogadalmunk szerepelt: „Mi. az egri m. kir. áll. Dobó István reáliskola 1928. évben végzett növendékei fogadjuk, hogy minden tizedik esztendőben, legközelebb 1938. június 29-én a reáliskola záróünnepélyén megjele­nünk. Egyben felkérjük Czunya Miklós. Hen­kel Dezső. Kozma Antal osztálytársainkat, hogy bennünket a találkozó közeledtéről ér­tesítsenek. Eger, 1928. június 29. Kántor Nán­dor s. k. igazgatóhelyettes. Czunya Sándor oszt. fő.” A szöveget az iskola bélyegzője és a 17 végzett növendék aláírása követte. A telkért három végzett diák közül sajnos már csak én vagyok életben, és úgy gondolom, hogy a 60. évforduló alkalmából talán nem lesz érdektelen, ha az egykori tanítvány há­lájával a Hevesi Szemle hasábjain adózom a régi patinás iskolánk múltjának, tanáraink értékes pedagógiai tevékenységének. A huszas évek elején Egerben két nyolc- osztályos fiúközépiskola működött. A ciszter­citák qimnáziumaba föleq az akkori felsőbb osztályok qyermekei jártak, míq az állami föreáliskola inkább a polqári középosztály iskolája volt. de ide járt számos tehetséqes parasztszármazású tanuló is. Ez az iskola, amely három év múlva százesztendős lesz, olyan híres első igazgatójával büszkélkedhe­tett, mint Kemény Ferenc, a neves matema­tikus. az olimpiai mozgalom egyik újjáélesz- tője. a MOB első elnöke. Utódai is az ö szellemében tevékenykedtek. Az akkori igazgatónk, dr. Habán Mihály is neves matematikus és fizikus volt. de fő feladatának, azt tekintette, hogy a tanárok emberileg is közel kerüljenek a tanulók lel­kivilágához, és járuljanak hozzá annak gaz­dagításához. Ebben jó példát igyekezett mu­tatni. Személyes élményem volt, hogy a rá­dió őskorában. 1927-ben nagy örömet szerzett nekünk, amikor az édesapám által szerzett alkatrészekből — önzetlenül, barátságból — olyan telepes rádiókészüléket állított össze, amelynek csodájára jártak az ismerőseink. Fájdalmasan érintett, hogy 1928-ban fél év­vel az érettségink előtt, fiatalon elhunyt. Iga­zi családfő volt az iskolában es a szükebb családjában is öt gyermeket nevelt fel. (Egyik lánya Erdei Grúz Tibor özvegye.) Az Erdélyből 1920-ban Egerbe került Vucs- kics Jenő a második és harmadik osztályban osztályfőnökünk, páratlan műveltségével és kifinomult pedagógiai érzékével tett mély be­nyomást ránk. Számomra örökké emlékezetes marad az a szívhez szóló dedikációja. ame­lyet egy jutalmul adott Petöfi-kötetbe jegy­zett. amikor 1923-ban a Petőfi-centenáriumi ünnepségen a Téli világot franciául szaval­tam el. Tanítását csak két évig élvezhettük, mert méltányolva a nagy tudását és peda­gógiai érzékét, kinevezték Miskolcra gimná­ziumi igazgatónak. Hálával gondolok Kántor Nándor igazgató- helyettesre is, aki matematikát tanítva, a fel­ső osztályokban kiválasztott néhányunkat. akiknél erősebb fogékonyságot tapasztalt a matematikai logikus gondolkodás iránt és fel­85

Next

/
Thumbnails
Contents