Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdálkodási gondolkodásunk fejlődéséről
A termelőerők, a termelési viszonyok fejlődésében, a világgazdasági kapcsolatok alakulásában tehát döntő szerepet játszik az emberi tényező. Azon túlmenően, hogy ezt az összefüggést széles körben ismerik, még mindig nagyon kevés történt annak érdekében, hogy az ember e kiemelt feladatának ténylegesen meg is felelhessen. Ma még az ember csupán a tárgyi tényezőknek alárendelt függelék. Túl sokat foglalkozunk az embernek a gazdasági szférában betöltendő szerepével, és nem vesszük észre, hogy ezt azért nem tudja megfelelően betölteni, mert a munkaidőn túli szabadidejében egy sor probléma teljesen megoldatlan maradt. A hazai közgazdasági gondolkodás vizsgálata számára kiindulópontot jelentő feltételek és körülmények vázlatos bemutatása után a téma konkrétabb — de még mindig a teljesség igénye nélküli, tézisszerű ember- és tudománycentrikus — kifejtésére a következő három megközelítés ígérkezett legcélszerűbbnek: a) A közgazdasági gondolkodásnak az általános kultúrába való beépülése. b) A hazai közgazdaság-tudomány helyzete és a közgazdász társadalomszemlélete. c) A társadalom közgazdasági tudata. Tágabban értelmezve tehát, az emberi viszonyok egy kis szeletének körbejárásáról van szó. A közgazdasági gondolkodásnak az általános kultúrába való beépülése Műveltségünk tartalma legújabbkori történelmünk egy emberöltönyi szakaszában a korábbi századokét nagyságrendekkel meghaladó mértékben változott, s ma is átalakulóban van. Legfontosabb jellemzője a természet és a társadalom (gazdaság) szerkezetének, működésének, törvényszerűségének ismerete, általuk a változtatás, alakítás képessége. A kultúra humán töltetének hegemóniája ma már kétségkívül a múlté. A hazai közgazdasági gondolkodás általános kultúrába való .beépülésének vizsgalatára — a. teljesség igénye nélkül — csupán a következő három vetületben kerülhet sor: — a térténeti előzmények rövid áttekintése, — milyen értékek követéséről van szó, — az eddigi út ellentmondásai. 1. A történeti útról Századokra visszatekintve, a mai értelemben vett közgazdasági gondolkodás helyett csak annak gyökerei után kutathatunk. Ilyen kapaszkodót jelentő gyökér a .vállalkozó, a vállalkozás. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a vállalkozó, mint pozitív hős — a szépirodalomban elsőként és egyedül — Jókai Fekete gyémántok Berend Ivánja, Berzeviczy Gergely, Fáy András és Széchenyi közgazdasági művei ugyanis az akkor még hegemén szerepet betöltő humán kultúra határán kívülinek számítottak. Másik jellegzetessége volt a század előtti magyar 'viszonyoknak, hogy a vállalkozó, a bankár, az üzletember — kereskedőréteg tagjait az uralkodó osztály és az elit kultúra képviselői lenézték, lóvén azok többsége német vagy zsidó származású. A közgazdasági gondolkodás kiteljesedésének és az általános i kultúrába való beépülésének kezdetét a közgazdaságtan felsőfokú oktatásának — a József Nádor Műszaki Egyetemen történő beindításához —, illetőleg Heller Farkas és Navratil Ákos munkásságához köthetjük, elsősorban a műszaki és a jogász értelmiségre vonatkozóan. A közgazdasági gondolkodás általános kultúrába való beépülésében a felszabadulást követően robbanásszerű fordulat következett be. E fordulat két legfontosabb jellemzője: a tömegszerűség. Egy imponáló mennyiségi, a minőséget jelentő színvonalat azonban nélkülöző növekedés, és a folyamat ellentmondásossága. A folyamat egy vulgarizált szocializmuskép, a kollektív embereszménykép, az ellentmondásmentes fejlődés lehetőségének és a csak manifesztált vívmányok magától értetődőként való, fejekbe sulykolásával kezdődött. A közép- és felsőfokú oktatásban, a továbbképzésben, a propagandában, ismeretterjesztésben, tömegkommunikációban a közgazdasági-gazdaságpolitikai kérdések viszik a pálmát. Politikai gazdaságtani oktatásban például minden, felsőfokú végzettségű ember részesül. A sajtója is a közgazdasági kérdéseknek a legszélesebb. Az egyre szaporodó szaklapokon és a napilapokon kívül e problémakör a többi, különösen a műszaki folyóiratokba, sőt az irodalmi lapokba is betör (ÉS, Valóság, Kritika, Mozgó Világ, Medvetánc, vegyes profilú, negyedéves, megyei lapok stb.). Más kérdés, de sajnos igaz és egyre súlyosbodó tehertétel — az igények mennyiségi növekedésével részben talán igazolható —, hogy még ma, amikor 1986- ot írunk, egyetlen más területen sem található annyi dilettáns, mint a közgazdaságigazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozók (vezetők, oktatók, propagandisták és ismeretterjesztők) körében. 77
