Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 4. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdálkodási gondolkodásunk fejlődéséről

A vizsgálódást a felszabadulást követő időszakra, ezen belül is, nagyrészt a nyolcvanas évekre koncentrálva, a kiindulópont legfontosabb két aspektusa:

— A tudományok, a társadalmi-gazdasági fejlődésnek vannak bizonyos csomópontjai, amikor a vállalkozások iránti igény kényszerré sűrűsödik, amikor a változások elodázása katasztrófához vezet, a megújulás viszont új lendületet kölcsönöz.

— Másik aspektus a marxi értelemben vett szocialista orientáció. Azért csak marxi értelemben, mert egy, a marxi gondolatrendszerrel adekvát, s nem a marxi tételek vulgarizációján alapuló, sohasem lesz szocializmusról van szó.

Az első buktatót itt ma már nem annyira az egy, elvont ideológiai jövőképből visszavetített, ellentmondásmentes szocializmuskép jelenti, hanem az, hogy a társadalmi-gazdasági formáció szerveződése a marxi logika szerint a gazdaság, politika, ideológia vonal mentén tekinthető organikusnak. Marx—Engels a proletárdiktatúrának elsősorban hatalmi-politikai, Lenin ezzel szemben gazdasági-kulturális funkciót tulajdonított. A gazdasággal szemben Lenin, mint ismeretes, a politika elsőbbségét hangsúlyozta. Miért? Azért, mert a politika irányító szerepe nélkül nincs és nem is lehet biztosítéka arra, hogy az elmaradt vagy ma még csak közepesen fejlett gazdaságok, amelyek egyúttal árutermelő gazdaságok is, öntörvényű fejlődésük alapján a fejlett szocializmus irányába fejlődjenek. A politika szerepére és felelősségére utaló további momentum — amelyre Gombár Csaba is utal —, hogy: „Földi környezetünk egyre nehezebben viseli a termelést, s ha csak a gazdálkodás öntörvényei működnének, valószínűleg igen gyorsan elrohasztanánk magunk körül létünk alapját, a természetet. — ... Itt a tudomány önmagában kismiska, a természeti környezet csak a politikai egyezkedések és eszközök által védhető meg.”-’ A politika ilyenformán a társadalmi lét kromoszómájaként is felfogható. Az ideológiának e tekintetben még máig is ható — érzékelhető történelmi tévedése —, amellyel szemben Kínában és a Szovjetunióban hozzánk képest is következetesebben le akarnak számolni —, hogy a még fejletlen viszonyoktól sokáig az érett szocializmus értékrendjét, pontosabban annak követését kérte számon.

A társadalmi értékrend nagyon összetett jelenség. (Karakterét a termelési viszonyokon kívül a történelmi hagyományok, szokások, a kulturális színvonal és más kultúrák befolyásolják leginkább. A kapitalizmust alig és csak torz formájában megélt társadalmak — a polgári demokratikus fejlődés korszakát nagyrészt megkerülve — a szocialista útra való lépésükben ugyanis sokat hurcolnak magukban azokból a társadalmi viszonyokból, megoldási reflexekből, Amelyekhez előéletük folyamán hozzászoktak.

Rövidlátás és történelmietlen lenne tehát az értékrendet csak a mindenkori adott viszonyok és ideológiák termékének (tükröződésének) tekinteni. Noha kétségtelen, hogy e része a dominánsabb. Korosztályonként és rétegenként vizsgálva azonban a kép árnyaltabbá válik. Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy az értékrendnek jelentős része nemzeti múltunk terméke. Az értékrend sokféle szempontból minősíthető, s ez természetes. Átalakulóban levő értékrendünk a társadalmi-gazdasági fejlődés mai követelményrendszerére még mindig csak részben tudott ráhangolódni, illetőleg, hogy sok tekintetben ma is középszerű és aszimmetrikus. Ez igen súlyos megállapítás. A megállapítás alátámasztásaként — terjedelmi okokból — mégis csupán néhány példa:

— az egyenlősdi gyökerei hallatlanul mélyek, a kreatív emberek megbecsülése alacsony fokú A tehetségekkel pazarló módon gazdálkodunk. Viszonyainkat emiatt nagyobbrészt a középszerűség uralja;

— az egyre szűkösebbé váló erőforrásokkal való gazdálkodás, vállalkozási szellem térhódítása helyenként még ma is a „csak termelni” szemlélet korlátaiba ütközik;

— a teljesitményorientáltsággal szemben — társadalmi méretekben — a pozícióorientáltság (karriercentrikusság) uralkodott el. A lét és tudat dialektikája alapján — miután a nagyobb kereseti lehetőség — elsősorban a (beosztáshoz és nem a teljesítményhez kötődik, ez természetes is;

— az értékrend aszimmetrikussága a kevéssé hatékony tevékenységek támogatásában, a kiugró teljesítmények honorálására eleve képtelen szabályozókban is kifejeződött, illetve kifejeződik;

— Berend T. Iván szerint, ez a hamis értékrend „ .. . a modern gazdaságban világszerte felértékelődő társadalmi tevékenységi szférákat degradált, s ezáltal alapvető fejlődési feltételeket veszélyeztet. . . . Kiskapuk, mellékösvények nyíltak: az egyenlőség elve előjogok és kivételek formájában szenvedett csorbát.”3

2. Milyen értékek követéséről van szó?

78