Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - TUDOMÁNY - Barta Imre: Közgazdálkodási gondolkodásunk fejlődéséről
Közgazdasági gondolkodásunk fejlődéséről Részletek egy nagyobb lélegzetű tanulmányból ii/i. A magyar társadalom közel két évtizede a gazdasági megújulás korszakos feladatával birkózik. Tény, hogy az illúzióvesztés és a kiábrándultság — a reményvesztettség — fokozódásának korát éljük. Az eddig létező szocializmusokra jellemző legáltalánosabb tévedés gyökere a marxi gondolatok leegyszerűsítése, vulgarizációja nyomán az, hogy a termelőeszközök termelése és felhalmozása történetileg elébe futott az emberi termelőerők termelésének és felhalmozásának.! A gazdaságot nem helyes objektív mechanizmusnak tekinteni, hanem szubjektív eredetű, de tárgyivá lett folyamatok (rendszerének, azaz objektivációnak. Ezért a termelőfolyamat szellemi rendszerében (és csak ezután a termékformában) kellene elsősorban munkát felhalmozni. A tárgyak társadalmi anticipációja ugyanis megelőzi termelésüket. Hazai vizeken maradva, az utóbbi húsz évben 'általunk elkövetett legnagyobb hiba — a gazdaságpolitika tévedéseitől és az irányítás felemásságától eltekintve —, későn ébredtünk rá, hogy a társadalomnak csupán egy alrendszerére, a gazdaságra kiterjedő megújulás szükségszerűen nem vezethet megfelelő eredményre. Értékrendünk, s az 1968—1985 közötti irányítási rendszerünk legfontosabb fogyatékosságai: Az irányítási rendszer a tőle többnyire függetlenül, mondhatni a priori ideológiai és politikai motívumokból építkező, a teljesítmények, a differenciálódás és a vállalkozási-innovitási készség helyett az egyenlősdit favorizáló értékrendet és a gazdaságfilozófiát szinte változatlanul hagyta. A társadalomhoz hasonlóan, a gazdaságban sem tudott létrehozni — az emberi (viszonyokban, a közgondolkodásban, magatartásban is — szelekciós mechanizmust. A közgazdasági gondolkodás fejlődésének vizsgálatát előbbiekből is eredően, az emberi tényező, az emberi viszonyokból kiindulva indokolt kezdeni. A társadalmi, gazdasági fejlődés és haladás kiindulópontja, akcelerátora, megvalósítója és haszonélvezője (végcélja) az ember, az ember önmegvalósulása, az egyéniség sokoldalú kiteljesedése által és érdekében. Az emberiség nagy gondolkodói számára ez mindig is természetes volt. A kapitalizmus kiteljesedése azonban egyúttal az elidegenedési viszonyokat is felerősítette, úgy azonban, hogy eközben a munkaerő mobilitását is saját célja, s csak másodsorban az egyén érdekében fejlesztette és aknázta ki. A szocializmus kezdeti szakaszán a marxista közgazdaság-tudományra is a tiszta ökonomizációra, a társadalmi, ökológiai stb. viszonylatok vizsgálódásától való elzárkózásra való hajlam volt a jellemző. Ezen a szakaszon szerencsére túljutottunk. Az emberi tényező szerepét, fontosságát kutató és hangsúlyozó elméletek, nézetek és művek erősbödése, gyarapodása azonban csupán a hetvenes évtized elejére nyúlik vissza. Gazdaságunk jövedelemtermelő képességének stagnálása és a leépülés irányába mutató tendenciák erősbödése mögött, illetve mélyén — az igazi gondot tudniillik nem a mostani helyzet súlyossága, hanem a folyamatok további romlása jelenti —, az emberi tényezőben gyökerező viszonyok gyengesége húzódik meg. Jelezvén, hogy nem lehet sokáig büntetlenül járni a középszerűség és a tehetségekkel való pazarló gazdálkodás útján. Nagyon nehéz a kínálkozó konkrét példák, tapasztalatok csábításának ellenállni. Ezért csupán egy, a vezetői szemléletet ,és gondolkodást tükröző momentumra legyen szabad utalni. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a nemzetközileg is sikeresnek tartott hazai vállalatok, szövetkezetek, kutatóintézetek eredményei miben gyökereznek. Tény, hogy egyébként azonos feltételek és körülmények között működő gazdaságok eredményei a vezetés színvonalától függően is, mennyire eltérnek. Az is tény, hogy akadnak olyan, több ezer fős-Vállalatok is, ahol kutatás- fejlesztéssel egy fő sem foglalkozik, ahol évek múlnak el anélkül, hogy újítás születnék. Egy személyes élmény, név nélkül: Több ezer fős, ipari vállalat vezetői, egyórás beszélgetés után, tanácsot kértek tőlem, mit tegyenek a fenyegető csődhelyzet elhárítására. Látván, hogy az igazgatói iroda hatalmas szekrényének vitrinjében csupán egy könyv található: .Gőgös Gúnár kalandjai címmel, zavarba jöttem. Végül is azt válaszoltam: Álljatok ki mindhárman (igazgató, párttitkár, szb- titkár) a dolgozók elé, s mondjátok meg, hogy sajnáljátok a pénzt kutatás-fejlesztésre, piackutatásra, s 4—5 fő tehetséges kontsruktőr kiemelt bérezésére. 76
