Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Lisztóczky László: Babits Mihály előszava egy egri költőnő verseskötetéhez
Néhány szó a könyv elé Micsoda zsarnok a költészet! Van egy régi gyermekmese — egyike azoknak a félig elfeledett tündérhistóriáknak, melyeknek indokolatlan csodái eltűnt dajkaszobánk legsötétebb mélyéből kísértenek olykor vissza —, amelyikben egy hattyúról van szó... Óh, a Ragadj hattyú” meséje! Egy hattyú — nagyon homályosan emlékszem már csak rá —, egy hófehér hattyú megy az utcán, egy kicsi suhanc őrizetében; oly tiszta, ragyogó, gyönyörű a tolla, hogy mindenki, aki látja, szinte •odáig lesz a vágytól, hogy megsimogathassa. De abban a pillanatban, amint ujja a fehér tollhoz ér — a suhanc elkiáltja magát: — Ragadj, hattyú! És a kíváncsi ujjak menthetetlenül hozzáragadnak a hófehér tollhoz; s király, pap, pékinas, kéményseprő, hájas polgár, hajadon leány és tisztes matróna, mint csodálatos menet, komikus emberfürt, összetapadva s meggör- bedve az alázat pozitúrájában, mennek együtt kényszerültén, a különös hattyú után, a csúfolódó utca népe között, amerre a tréfás suhanc vezeti; mit sem okulva az egymás kárán, elválhatatlan odaragadva a csodahattyúhoz! Ez a bolondos mese mély értelmet rejt magában; ez a gyönyörű, csodás tollú hattyú a Költészet; ez a pajzán suhanc pedig a Sors, a költő híres Sorsa, mely rabbá, vakká teszi válogatás és kegyelem nélkül a legkülönbözőbb embereket, nőt és férfit, királyt és parasztot, kiszakítja őket családjukból, társaságukból, foglyul küldi egy lehetetlen Ideál után, s kiteszi a nyilvánosság, az Utca értetlenségének és gúnyjának. Micsoda gúny a legnagyobb költői dicsőség is, mely azoktól jön, akik nem értenek! Pedig kitől jöhetne? Oly kevesen az Értők! S a Hattyú Menete büszkén vonul föl a piacokon, el nem eresztve foglyait soha! Óh, bizony: zsarnok a Költészet! S kérdezte meg mégis e zsarnok rabszolgáit: vajon boldogtalanul nyögnek-e igájukban? Vajon óhajtanának-e szabadulni? Óh, nem, ők boldogok! Igájuk és terhük gyönyörűséges! S nem cserélnének a világon senkivel, csak egy ujjal érinthessék egyetlen tollát annak a varázshattyúnak! E könyvecske szerzője megint egyike azoknak, akik nem okulva elődeik sorsán, a csodálatos tollat megérintették. Kívánom, hogy a tiszta szépségek illetése bő kárpótlást nyújtson rabságáért, s elmondhassa ő is ja régi rajongás idézett szavaival: — Az én igám édes! Az én terhem gyönyörűséges! Babits Mihály Arra a kérdésre, hogy milyen motívumok késztették Babits Mihályt az idézett előszó megírására, nem tudunk dokumentálható választ adni. A szálak minden bizonnyal Pápay Klárához vezetnek, aki rajongott Babitsért, versei szerepeltek előadói repertoárjában, sűrűn föllépett a Vajda János Társaság rendezvényein is, amely pódiumot biztosított a Nyugat írófejedelmének: ő teremthetett kapcsolatot édesanyja és XX. századi irodalmunk kimagasló egyénisége között. Ezt a feltételezést V. Buzáth Anna unokája, Pápay Klára fia, Bánffy György is hitelesítette. Lisztóczky László 42
