Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Lisztóczky László: Babits Mihály előszava egy egri költőnő verseskötetéhez

Babits Mihály előszava egy egri költőnő verseskötetéhez

Antikváriumi böngészés közben nemrég, egy 96 oldalas kis versesfüzet került a kezembe, V. Buzáth Anna Óceán című kötete, amely 1926-ban jelent meg, Egerben. A szerző neve semmit nem mondott számomra, gyorsan vissza is tettem volna a polcra, ha nem városom múltjához kötődik. Fellapozása igazi meglepetéssel szolgált: Babits Mihály írt hozzá előszót. Ez a fölfedezés indított a könyv megvásárlására és arra is, hogy információkat gyűjtsék a költőnő életéről és munkásságáról.

V. Buzáth Anna hamvai az egri főszékesegyház altemplomában nyugszanak, ott jegyeztem föl születésének és halálának évszámát: 1882—-1952. Édesapja Buzáth Lajos gyógyszerész és szőlősgazda volt Egerben, aki 1898-ban nemesi címet, „szigeti” előnevet kapott a peronoszpóra által elpusztított egri szőlőföldek újratelepítésében szerzett érdemeiért. Pápai Vratarics Gyula földbirtokossal — a Heves Megyei Takarékpénztár egykori, vezető tisztségviselőjével — kötött házasságából két gyermeke született, Klára és György. Lánya Pápay vezetéknévvel, színésznőként vált ismertté egy ideig a Nemzeti Színházban is játszott: ő az édesanyja Bánffy Györgynek, a kiváló előadóművésznek.

Versei 1917-től jelentek meg fővárosi és vidéki lapokban, az aradi Vasárnap címűnek állandó munkatársa volt. Költői ambícióira ösztönzően hatott az egri Gárdonyi Társaság megalakulása, amely 1925. január 25-i közgyűlésén, rendes tagjává választotta. Ez a Gárdonyi Géza emlékének ápolására, 1923-ban létrehozott, Heves megye alkotó értelmiségét tömörítő egyesület adta ki egyetlen versgyűjteményét is, az egri érseki líceumi nyomda közreműködésével.

A kötet megjelenéséről — még a nyomdai munkálatok befejezése előtt — az Egri Népújság 1926. január 17-i száma tudósított először, kiemelve, hogy a közeli napokban könyvárusi forgalomba kerülő kiadvány „irodalmi súlyát reprezentálja . . . egyik legnagyobb, élő lírikusunk, Babits Mihály . . . rendkívül színes és megkapóan költői” előszava. Két hét múlva, január 31-én, k. a. monogrammal már részletes ismertetést közölt róla a napilap felelős szerkesztője, Kelemen Andor. A Gárdonyi Társaság február 28-án, Tiszafüreden megrendezett felolvasóülésén dr. Bárány László reáliskolai tanár, május 30-án. Egerben megtartott összejövetelén pedig vitéz Veszprémy Dezső, az egri leánykollégium akkori igazgatója mutatta be a könyvet a jelenlevőknek. A Napkelet című folyóirat recenzense, Szarka Géza, így méltatta V. Buzáth Anna alkotásait: „Egy vívódó, önmagát és az élet értelmét kereső asszonyi lélek sötét hangolású kifejeződései ezek a versek. Valami sóvár életrevágyás, de visszatorpanás a »vágypalota« előtt — ebből az alaphangulatból születik meg legtöbb költeménye ...”

A verseskötet ma már aligha több helytörténeti kuriózumnál, lokális jelentőségű irodalmi érdekességnél. V. Buzáth Annának — erre a korabeli kritikák is fölfigyeltek — nem sikerült autonóm költői világképet alkotnia, az Ady Endrétől megtanult nyelvjárást beszélte, műveiben a nagy költőelőd témáit, szimbólumait, szófűzését idézte. Ahhoz azonban kommentár sem szükséges, hogy a költészet varázslatos hatalmáról és szenvedélyes szeretetéről valló — tudtommal másutt meg nem jelent — Babits-előszó méltó arra, hogy lefújjuk róla a múló idő, a feledés porát:

41