Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
REMENYIK ZSIGMOND Szemétdomb Naplójegyzetek Most hallom, Illyés Gyula egyszerűen eltulajdonította, kisajátította a kultuszminiszterhez annak idején memorandum formájában eljuttatott kulturális terveim egyikét. Lelke legyen rajta (...) Semmi hiúság nem dolgozik benne. (...) Megengedhetem, elviselhetem, hisz évszázadok állnak előttem, álmaim előtt. Csak adja isten, hogy végigélvezhessem életemet, tető alá hozhassam munkáimat. ★ 948. július 13. (Bp.) Belekezdtem a Múlt és jövő-be. Még nagyon vékony hajszálcsöveken át csurog belőlem a szó — ezek a kezdeti nehézségek, minden munkám kezdetén érzem ezeket a nehézségeket —, de már látom a határokat, már sötétedik fölöttem az ég, mint a teremtés kezdetekor az alkotó erő fölött. Látom papát és a többi szegényeket, itt sorakoznak asztalom körül csizmadiák," cipészek, orvosok, tanítók, kereskedők, hajósok, a múlt század közepéből újjászületve, s egy vékony csík is hasadt már a sötétségben, ez a jövő hangja, a jövő fénye, biztatása. Adjon isten munkámhoz erőt! * Villamosról látom az eszét vesztett forgatagban, zöld, fehér, vörös színek, lámpák, irányjelzők villogásában, ebben a tébolyult rendben, ahogy az utca és az egész élet lassan kicsinyes, mind szűkebbre és szűkebbre fogott keretek közé szorul — egy fiatal férfit és égy fiatal nőt, ahogy egymásba kapcsolódnak szédülten. Kedvem volna odakiáltani nekik: bolondok, ki tudja, meddig szerethettek szabadon és felsőbb parancs hatalma nélkül, használjátok ki még a rendelkezésetekre álló kis szabadidőt! Mert ebben a nagy törvényszerűségben, amely máris racionalizált, kisajátított, államosított és szocializált termelési erőt, nevelést, sajtót, gondolatot és akaratot, amely máris függő viszonyba hozott minden embert a (...) párttal és (...) állammal — hamarosan a természetre és a szerelemre is rákerül a sor. Miért hagynák ki ezt a lehetőséget a megvadított szerencsétlenek! Ezek a tébolyodottak (...), ezek a szabadon dúló lunatikusok, ezek az emberi szabadság fosztogatói. Vigyázat, még a drága, gyöngéd természetre is rákerül a sor. A Napra, a Holdra, a csillagokra! Rend lesz és törvény lesz ezen a világon! Még holtan is szeretnék máshol feküdni, még csontjaimnak is keserű lesz a föld ez őrült pusztítás lábai alatt! + 948. november 15. Mirabelle Szálló Közel három hónapi munkám lett semmivé. A Múlt és Jövő-t nem áll kiadómnak módjában publikálni, Illés Endre telefonon közölt szavai szerint: „illetékes lektorok véleményezése alapján”. Holott a kiadó (Révai) legelisme- rőbb lektori jelentéssel terjesztette fel művemet a Könyvhivatalhoz (bürokraták, pártkulik, irodalomhoz értetlen emberek csődülete elé). Azt sem tudom, kik ott az atyaúristenek: Ismét egy felelőtlen hivatal, ahol senki nem vállalja a felelősséget. Személytelen kinyilatkoztatás semmivé teszi írók munkáját. Ki vállalja majd ezért a felelősséget? Holott — kétszer ismétlem már — ez nem Pityi Palkó ügye (nem Máraié, másoké vagy az enyém), ha van egye34 V
