Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Útiélmények és grafikák

Képek Bolza Mariette kiállításának megnyitójáról, a Mátra Volán Vállalat egri üzemigazgatóságának oktatótermében

lása és elszállítása. Vagy itt van a Földközi-tenger nyugatibb részének közvetlen szomszédságában Carcassone, a régi Langedoc vidéke. A római provinciák életét élte-élhette itt egy közösség, a középkorban ez a táj. Ennek a tájnak az emberei vitába szálltak a mindenhatónak vélt egyházi hatalommal a lélek ügyeiben és míg az inkvizíció ítéletei a valdiak és albigensek ellen szórták a halált, a kövek, a katedrálisok megmaradtak, annak látható tanújeleként, hogy a hívő ember mindig letette névjegyét a megfelelő helyre. Azért, hogy jelezze valahai jelenlétét, hogy számot adjon testileg kimúló életéről és figyelmeztethesse a régi közmondás igazára az utódokat: potestas, vis, pulchritudo pereunt, scientia manet. Ami magyarul: hatalom, erőszak, szépség elmúlik, a tudás marad. Mi ez a tudás esetünkben? A szépségé. Ahogy Bolza Mariette itt is, ott is, a virágok közé bújt épületek, kövek, tornyok, egyházak, kolostorok, utcarészek képében az állandót felfedezi: hittel kell élni, szorgalommal kell megvalósítani, legjobb erkölcseink szerint életünk, belső törvényeink feladatát, hogy boldog emlékünk lehessen a ránk jövő századokban.

Mert — kedves elszólása szerint — azért kever kevés romlandó anyagot, kémiailag gyorsan bomló keveréket a felkenendő festékhez, hogy ezek a tájképek századokig bírják az éhes, mindent őrlő idő falánkságát.i És derűs, sokszor nevetésre nyíló arcával látom ezt a komoly hölgyet, aki öt nyelven is kiválóan trécselve „megfűzi” az elhúzódó helyeken megtalálható híres helyek őrzőit, mondjanak neki valamit azokról is, akik valaha itt szorgoskodtak, mert neki mindenről be kell számolnia itt, nekünk, a szépség nyelvén, Közép-Euró- pában. Ahol annyi mindenben ki kell egészíteni tudásunkat és mai magunkat.

79