Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Útiélmények és grafikák

Bulla Márta és Koch György

Nem a véletlen hozta össze őket. Nálunk sem. Együtt végeztek a tanárképző főiskolán. Felhívták rájuk figyelmünket, s ha azt állítjuk, hogy „csak ez a véletlen” indította el őket nálunk, ezzel az első kiállítással, akkor talán szerénytelenek is vagyunk. A tehetségük tette le az információs jelet elénk és mi észrevettük azt.

A tárlatot megnyitó eszmefuttatásában dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója „csak annyit állapított meg, hogy mindketten tudnak rajzolni”. Ezt arról a szintről mondta, ahonnan már ez a közlés is felsőfokú dicséret, ha arra gondolunk, hogy a mai magyar művészi közéletben a divatos figurák, a „menők között” hányán vannak, akik a szakma alapvető dolgaival is hadakoznak. Ügy egyébként.

Bulla Mártát a túlfűtöttség, bizonyos fajta zaklatottság tüzeli alkotásra. Élményanyaga az a viaskodás, ahogyan megbirkózik saját álmaival, azokkal a hatalmas testű vadakkal, amelyek magányában, álmai alján riogatják őt. Ennek a generációnak a lelkivilágát csak most kezdjük feltérképezni, azokból az őszinte, vagy igencsak őszintének ható vallomásokból, alkotásokból, amiket élénkbe tesznek. Azért érezzük ezt a kiállítási élményt művészi sszempontból és lélektani okoknál fogva is felfedezésnek, mert ez a korosztály az iskolapadokban nem ezt a magatartást tanúsította, amit egy felszabadultan gondolkodó, a jövőbe reménnyel, reménykedéssel elbocsátott fiatalságtól netán elvárhatnának az előttük gyalogolok. Nem kis fenntartással, lelkiismereti kételye80