Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - TUDOMÁNY - Vasas Joachim: A nagy október útján
Most röviden tekintsük át azokat az objektív tényezőket, amelyek következtében a szovjet vezetés új helyzet elé került, s amelyek nyomán a hogyan továbbra új válaszokat fogalmazott meg. 1. Az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején a tudomány és a technika fejlődése révén minőségileg új nukleáris fegyverzetek, fegyverrendszerek jöttek létre, amelyek az emberiség létét veszélyeztetik. Az ember elveszítette halhatatlanságát. önpusztítása reális veszéllyé vált. A biztonságot már egyoldalúan nem lehetséges garantálni. Nincs olyan fegyver, amely teljes biztonságot adna adott országnak. öngyilkosságot csak az emberiség tud elkövetni, már nem csupán egy-egy náció. Aki hisz az első termonukleáris csapásmérés reális sikerében, az nem elsőként, hanem másodikként fog elpusztulni. Fölényszerzés és a mindenáron fölényszerzésre törekvés teljesen értelmetlen. A népek, a különböző társadalmi rendszerű államok biztonságát csak közös elhatározás révén lehetséges megoldani. Mindezek új politikai gondolkodásmódot igényelnek. 2. A Szovjetunió és a szocialista országok fejlődési dinamizmusa lelassult. 3. A kapitalizmus általános válságának tovább mélyülése. Ez a válságfolyamat sajátos strukturális változásokat hozott a tőkés világban. Megváltozott a termelési struktúra, a társadalmi struktúra és a hatalom is és annak gyakorlási módszereit illetően is számottevő a változás. A neo-konzervatív ideológia alapján az imperializmus vezető erői új globális stratégiai célt tűztek ki maguk elé. Ennek lényege: a világ ellenőrzését saját kézbe kell venni! A világimperializmus ezen élcsapatának a szétzúzásához az emberiség legújabbkori történelme legnagyobb mérvű nemzetközi összefogásához lesz szükség. Nagyobb összefogásra, mint a fasizmus legyőzéséhez volt. 4. A nemzeti felszabadító mozgalmak, amelyek megszűntek létezni, betöltötték, teljesítették történelmi küldetésüket. Több mint száz önálló állam jött létre. Ezek az országok most a gazdasági felszabadításukért harcolnak. Elkeseredett küzdelmüket az imperializmus neokonzervatív erőivel szemben vívják. Mindezekkel együtt az évszázadokon át felgyülemlett, megérett társadalmi problémák sora is rengeteg energiát köt le a fiatal, független államok vezetésétől. Segítséget a szocializmustól várják. A segítségadásnak azonban a szocializmus teherbíró képessége korlátokat szab. Ezek azok az alapvető változások, amelyek az elmúlt több mint egy évtizedben végbementek, amelyekre az SZKP vezetősége 1982 novemberétől Jurij Andropov főtitkárrá választásával egy újító szellemű politika kialakításával igyekezett reagálni. Az átfogóbb és mélyrehatóbb válaszok és a dinamikusabb előrehaladást jelentő új orientáció Konsztantyin Csernyenko halála után Mihail Gorbacsov főtitkárrá választásától — 1985 márciusától bontakoztak ki. Ugyanez év áprilisában az SZKP KB plénuma úgy értékelte a helyzetet, hogy az ország fejlődésében már régóta kedvezőtlen tendenciák mutatkoznak. Sokasodtak a problémák, mert késtek, vagy elmaradtak a fokozottabb fejlődést előmozdító politikai döntések. A legfontosabb teendőket 1986 februárjában az SZKP XXV11. kongresszusán fogalmazták meg, amelyek a Szovjetunió gazdasági, társadalmi és szellemi fejlődésének egészére vonatkoznak, és külpolitikai vonzatai is jelentősek. Ny. Rizskov miniszterelnök a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusán elhangzott felszólalásában az SZKP XXVII. kongresszusa feladataival összefüggésben így szólt: „Ez többsíkú: felöleli a gazdasági és társadalmi, a politikai és az ideológiai életet egyaránt. Végső soron arról van szó, hogy a szovjet társadalom életének minden vetületét minőségileg átalakítjuk, gyökeresen felújítjuk anyagi és műszaki bázisát azáltal, hogy alkalmazzuk a tudomány és a technika legújabb vívmányait, tökéletesítjük a társadalmi viszonyokat, mélyreható változásokat viszünk a munka tartalmába és jellegébe, a szovjet emberek anyagi és szellemi életkörülményeibe, s aktívabbá tesszük egész politikai rendszerünket.” A közelebbi és a távlati gazdasági célokat a kongresszuson elfogadott „A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányairól az 1986—1990 közötti évekre és a 2000-ig terjedő időszakra” című határozata tartalmazza. Eszerint a feladat az, hogy 2000-re a nemzeti jövedelmet a termelési potenciál megduplázása és minőségi átalakítása útján csaknem kétszeresére növeljék. Ez idő alatt 60—80 százalékkal nő a Szovjetunióban az egy lakosra jutó reáljövedelem. A termelés teljesen átáll a'fejlődés intenzív útjára. A munka termelékenysége 2,3—2,5-szeresére növekszik. Az ipar termelése 2000-ig legalább kétszeresére nő. Az élelmiszerprogram következetes végrehajtásával elérik, hogy a Szovjetunió 2000-re teljesen önellátó legyen mezőgazdasági termékből. A munka elkezdéséhez jó alapul szolgál a XXVII. kongresszuson jóváhagyott politika. 69
