Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - HAGYATÉK - A Szent jobb viszontagságos történetéről
sének 45. évfordulójára, elrendelte sírjának felnyitását, maradványainak kiemelését, felettébb sajátos dolgok történtek. Forrásaink, a még 1083 előtt írott, úgynevezett kisebb István-legenda már arról tudósít, hogy a király sírjánál számos csoda esett. Ez a legenda („megszívlelendő olvasmány”) már minden bizonnyal a szentté avatás előkészítése érdekében született. Végül is belőle sarjadt a „Nagyobb legenda” (= legenda maior), majd évekkel később, mint annak előszavából megtudjuk, Kálmán király (korábban állítólag váradi püspök) utasítására a Hartvik győri püspök által szerkesztett legenda. Az utóbbi kettő feltűnő egyezések mellett csak az évek elmúltával indokolható, és István király szent mivoltának köztudottá fogadásával magyarázható. Kétségtelen, hogy az akkor már szokásos pápai állásfoglalás híján, a szabolcsi zsinat augusztus 20-ára már előírta Szent István király ünnepének megölését: „... a tiszteletreméltó László király elrendelte, hogy meg kell ünnepelni: boldog István király előestéjét...” (1092) Mármost igen fontos a Szent Jobb történetében, hogy ekkortájt alapították a szentjobbi monostort Bihar megyében (ma: Románia), amely legkésőbb 1095-ben létrejött. A monostor alapításának körülményei különösek. A király sírjának felnyitását leíró Nagyobb legenda és nyomán Hartvik, előadja, hogy a sír felnyitásakor keresték — hiába — a király jobb kezén volt gyűrűt, de sem azt, sem magát a jobb kezet nem lelték a sírban minduntalan felbuzgó, „balzsamillatú” folyadékban. László király parancsára nem lehetett a sír feltárásánál jelen a székesfehérvári káptalan őr- kanonokja, bizonyos Mercurius, aki az események idején az egyház kórusán imádkozott. Elmélyültében egy fehér ruhás személy — azaz angyal — kezébe adott valami fehér gyolcsba burkolt tárgyat, azzal a felszólítással, hogy rejtse el s az idők múltán, az Isten negjelölte napon tudassa helyét. Az ájtatos férfiú így is cselekedett, majd ideje elérkezve (miután megdöbbenve látta, hogy a fehér gyolcsba bugyolált tárgy nem más, mint István király jobb keze — karja?) felfedte a megőrzött kincs helyét László király előtt, évekkel már a sír felnyitása után: a király megbocsátott a volt kanonoknak, megparancsolta az ereklye tiszteletére méltó monostor felépítését. Az eredetileg Benedek-rendi monostor zarándokhely lett. Később a pálosok rendje birtokolta, de idővel elnéptelenedett. Ekkor az ereklye Székesfehérvárra került, amint azt középkori magyar nyelvű irodalmunk egyik mestere, Laskai Osvát írása bizonyítja. Meglepő, hogy 1457-ben a bécsi Szent István (az első mártír tiszteletére emelt) dóm kincstárának leltára már megemlékezik Szent István (király) karereklyéjéről. Nem kevésbé meglepő, hogy a szentjobbi apátság pecsétje teljes kart ábrázolt, holott ma csak a kézfej szerepel, mint Szent Jobb. A karereklye (nyilván a jobb kar) egy része Lwówba került, s állítólag ebből a Felvidéken honos Koháry család „testszövetdarabkát” kapott, királyi ajándékul. Ettől kezdve kérdések tömkelegével kell szembenéznünk. Ha a felsorolt adatok igazak (miért ne lennének?), a pecsét tanúsága szerint vállból kiemelt kart már az ereklye szentjobbi őrzése idején megosztották. Miért? Mindenesetre Székesfehérvár 1541-ben török kézre került, ám a Szent Jobb 1590-ben felbukkan a ragúzai (ma Dubrovnik) Domonkos-rendi kolostor kincsei között. Odakerülte titok. Itt ezüst ereklyetartót készítettek a Szent Jobbnak. Kérdés: székesfehérvári őrzése és Ragúzába kerülte között miben és hogyan gondozták, őrizték? Ragúzában 1618-ban még a rendi kincstár leltárában szerepelt. Itt is maradt 1771-ig, amikor Mária Terézia — kissé rejtélyes eszközökkel — megszerezte az ereklyét, amelyet az év őszén már Budára szállítottak. Ideiglenesen több helyütt őrizték, míg végül mai őrzési helyére, a budapesti Szent István-bazilika úgynevezett Szent Jobb-kápolnájában helyezték el. Az ereklye és őrzési helye ma a középkori magyar kultúrával foglalkozó előadások és rendezvények ihletője. Szólnunk kell még Szent István egyéb testi ereklyéiről is. Koponyájának egy töredékét 1440-ben Székesfehérvárott őrizték. Sem bizonyíték, sem cáfoló adat nincs arra, hogy azonos-e ez a koponyatöredék a mai székesfehérvári ereklyével, ami — ugyancsak Ragúzából, ugyancsak Mária Terézia jóvoltából — került haza? Kopo- nyacsont-maradványáról tudunk Zágrábban is: megkockáztatjuk a feltevést, hogy ez a Szent László által alapított zágrábi püspökséghez éppen László király ajándékaként jutott. Nem köztudott még, hogy 1980-ban a dominikánus rend egyetemes kormányzója jóvoltából (Stefano Bandelli dominikánus ereklyéjével egyazon míves tékába foglalva) az Egyesült Államokból, egy hajdani magyar közösség kincsei közül, hazatért és Szentkirály (Bács-Kiskun m.) templomába került. A Szent Jobb-bal kapcsolatos kérdésekhez Győrffy György: István király és műve, Bp. 1977 83 ad kimerítő információt. — Ezúton is köszönöm Puskás Mihály szentkirályi plébános úr szíves tájékoztatását. N. Á. 64
