Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - HAGYATÉK - A Szent jobb viszontagságos történetéről
végiggondoljunk egy gondolatmenetet, egy módszert. Aki elvégzi ezt a műveletet ki lehet próbálni —, az egyszer csak rájön a dolog „forszára”: folyamatában látja az irodalmat Horatiustól Thomas Mannig, Balassitól Csoóri Sándorig. Mert Barta János nemcsak a történetiséget tartotta fontosnak, de a világirodalmi kitekintést, tömören: az európaiságot is. Felfogtuk mi ezt ott, akkor, a Benczúr kollégiumban, a bizony álmos, kissé tunya (a cívisek a fejemet veszik) Debrecenben? Ezek után következnék a vallomás. A jelesem története, amelyre oly büszke voltam, s amelyre (érthető) oly jólesik visszaemlékezni. Szemináriumi dolgozatra kaptam. Ehhez persze ismerni kell Barta János szemináriumait. Miután a delikvens remegő inakkal felolvasta a zöngeményét, kezdődhetett (volna) az úgynevezett „vita”. Igen ám, de a professzor úr rögtön felhorkant, ha valami szamárságot mondtunk, s ő vette át a szót. Ezért bölcsebbnek tűnt hallgatni. Ezt tettem én is. Üldögéltem (mi tagadás, olykor szunyókáltam) az utolsó padban a széles vállú F. S. bátyánk háta megett, s vártam a kicsengetést. Igen, de egyszer rám került a sor, nekem kellett kiállnom a „placcra”. Dolgozatom tárgya Komjáthy Jenő: Homályból című versének elemzése volt. Természetesen az utolsó éjszaka körmöltem le. Ma már nem tudom megítélni, hogy milyen volt az a dolgozat, csupán a mentő ötletemre emlékszem. Akkoriban „fedeztem föl” Nietzschét, az Imigyen szólt Zarathust- rát (So sprach Sarathustra). Bizony nem mindennapos olvasmány volt, nem is divatos a hatvanas évek elején ... (Rónay György fordítása egy évtizeddel később jelent meg.) Évfolyamtársaim megrökönyödéssel szemlélték eretnekségemet. „Nietzschét olvas, ahelyett, hogy ... !” Nos, Nietzsche adta a dolgozatom ötletét. Szolid kis ötlet volt. Azt állítottam merészen, hogy Nietzsche inkább költő volt, mintsem filozófus, míg Komjáthy Jenő inkább filozófus, mintsem költő. Ám megtörtént a csoda: Barta János egész órán csak velem vitatkozott. Ma sem tudom, honnan volt bennem — akkor ez a bátorság? A történetnek van folytatása is. Amikor az indexet írta be, szorgalmatos évfolyamtársaim megkérdezték, hogy „miért kap H. S. jelest, amikor csak aludt a szemináriumokon?! Mire a professzorunk: Khm, khm, kérem, az lehet, hogy H. S. végigaludta a félévet, de amikor megszólalt, értelmesen szólt.” Igen, ez talán a legnagyobb tanítás, amit tőle kaptam, kaptunk: a teljesítmény, s csak a teljesítmény számít (ha számít...). Évekkel később, már gyakorló tanárként visszalátogattam az alma materbe. Barta János professzor úr jött szembe velem a folyosón. Félénken, tisztelettel köszöntöttem, — gondolván, hogy már úgysem emlékszik rám. Nem így történt. Nevemen szólított, s mindenki csodálkozására egy óráig sétálva beszélgettünk a folyosón (elnézést kért, mert a szobájában éppen vizsgáztattak). Sose felejtem el ezt az órát... Apaként, kollégaként kifaggatott az életemről, munkámról, terveimről, s biztatott, hogy ne adjam föl, ne hagyjam abba ... Azóta úgy hozta a sors, hogy több könyvét recenzáltam. Mindenkor megköszönte, holott csak én, csak mi tartozunk neki köszönettel... Horpácsi Sándor A Szent Jobb viszontagságos történetéről 1988. május 28—29-én — országos körútja során — Egerben is láthattuk a Szent Jobbot, Szent (I.) István királyunk testi ereklyéjét. Történeti, egyház- és kultúrtörténeti jelentőségét és szerepét sajnálatos módon, kevéssé ismerjük, s még kevésbé értékeljük. Szükséges tehát, hogy az ereklye láttán eredetéről, valóban viszontagságos útjáról, hazakerültéről, hagyományainkban betöltött különös és különleges szerepéről mennél többet tudjunk. Vázlatunk célja ennél nem több. 1. Mi az ereklye? Elnagyolt, de megrögződött felfogásunkban ereklye alatt neves, elsősorban egyházi és történelmi személyiségek emléktárgyait értjük. Eddigi kutatásaink szerint (forrásokkal másutt bővebben kifejtjük) eleve meg kell különböztetni a testi ereklyéket és az egyes, köztiszteletben álló (vagy állott) személyekhez fűződő tárgyakat. Ezt a gondolatmenetet követve, a Szent Jobb testi ereklye, amelynek István királyhoz kötését nemzeti hagyományunk sohasem vonta kétségbe. 2. A Szent Jobb eredete és viszontagságai. Amikor 1083-ban Szent (I.) László király némi egyházpolitikai és közéletbeli huzavona után, István király eltemeté63
