Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
SARKANTYŰS: Ha itt vér hull, az csak a mienk lesz. Kíméli az övéit, i KOHÁRY: András, miféle beszéd ez? SARKANTYŰS: Ismerem én őkeit. KOHÁRY: Csak tán nem esett beléd a Thököly bég-féle (gúny) töröknyavalya?! SARKANTYŰS (morog): Az éppen nem. De mért baj az, ha féltem a fajtámat — bármilyen hitű! KOHÁRY: A végén áttérsz kálomistának is! SARKANTYŰS: Ha a pápa is baptista lett! KOHÁRY: Mit beszélsz? SARKANTYŰS: Hát nem felnőtten keresztelték Incének? Azelőtt Odescal- chinak hívták! KOHÁRY (elneveti magát, megkönnyebbül): Még tréfából se szeretem az ilyen éretlen beszédet! SARKANTYŰS (nyel egyet): őreink elfogtak egy kálomista lányt. Zrínyi Ilonától hozott levelet. Rusztem pasának (Átadja. Közben hozták a foglyokat.) KOHÁRY: Te hallgasd ki . . . Nem kell Caraffa orrára kötni! (Maga elé.) Nem, Caraffa, nem. Valamennyiünknek hódol meg Eger vára. Nem csak te leszel Eger megszabadító ja! (Más hang.) Aztán úgy hallgasd ki őket, mint egy igazi, derék magyar labanc. Engem képviselsz! (Kis csend.) SARKANTYŰS: Ügy fogom, uram. (Rezzenéstelen.) KOHÁRY: No, megyek, megnézem, mit bámulnak ott ezek ... (El.) SARKANTYŰS (a lányhoz): Hogy hínak? ILONA: Egri Ilonának. Rusztemnek levelet hoztam Zrínyi Ilonától, aki megvédte Munkács várát az ádáz Caraffa seregétől! (Büszkén.) SARKANTYŰS: Mért mondod, hogy ádáz? Mért kell nektek jobban a török, mint a magyar?! ILONA: Nem mint a magyar, hanem mint a német! A török nem tör hitünkre. SARKANTYŰS: Most még nem! De Egerben már vannak magyar mozlimok is! Ez lesz a jövőtök! ILONA: Keresztény törökök is akadnak! SARKANTYŰS: Porhintés! Hát te — mi vagy? (Kemény, katonahangon.) ILONA: Őseim Egerből valók. Anyám előbb kálomista volt, áttért apám hitére, s mikor apám a német ellen egy csatában meghalt, anyám visszatért, s engem is áthívott a hitre. SARKANTYŰS: Hitedben félvér, rosszabb bárminél! (Kicsit rájátszik, izgatja a lány.) Végigméri a szépséget.) A végén még háremhölgy lehetsz Rusztem pasánál! Már előre látom .. . JÓS (megszólal): Előre itt csak én látok, uram! Oly előre, hogy fáj bele a szemem... SARKANTYŰS: Hát te, hibbant, eszelős — ki vagy? JÓS: Jós Török Dániel a nevem, uram. Muzulmán hitről keresztényre tértem . . . Megjósoltam Eger várának vesztét, s ezért Rusztem börtönbe vetett, de megszöktem, s most ti elfogtatok! Kérlek, ne bántsátok keresztény török testvéreteket! De lehetőleg mást se! SARKANTYŰS (feszült és ideges, hogy most csakis azt képviselheti, amit Koháry mondott, és önmagát semmiképp): Kinek kell a te kereszténységed, öreg?! A töröknek nem, s nekünk még úgy se kell! Nékik örökre áruló, nékünk halálig csak gyüttment maradsz! ILONA: így ne beszéljen e szegény öreggel. .. mit tud maga? SARKANTYŰS: Hát te... , taknyosa! 16
