Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
ILONA: Zrínyi Ilona oldalán harcolni, azt tudtam... Thököly Imre oldalán! Én ezt a ruhát csak színlelésből vettem fel, de kegyelmed a magáét — magyar létére — hitből! Hát akkor, ki a taknyos? SARKANTYŰS (zord kedélyességgel): Akarsz egy nyaklevest? (Megérinti a lány nyakát, de el is kapja kezét, mintha sütné a bőre.) ILONA: Egy megkötözött leányit megütni nagy vitézség, mondhatom, uram. SARKANTYŰS: Ilyenkor, bezzeg, van adutok, elég! ILONA: Van nekünk máskor is! (Kacérság nélkül.) SARKANTYŰS: (már más kezdi érdekelni): Kíváncsi vagyok, mit mondana a vőlegényed, ha ő állna itt, ellőttem! ILONA: Még nincs, de majd lesz az is. SARKANTYŰS (férfiprovokáció): Mert minden legény tetszik, azért nincs vőlegényed ! ILONA: Minden magyar tetszik, csak a németnyaló — az nem! SARKANTYŰS (először valóban kikelve): Töröknyalók! Thököly Imre-fajzat! ILONA: A török nem veszi el hitünket! SARKANTYŰS: Mert nincs ideje rá! Szorongatjuk százfelől is immár! ILONA: Fejezze be, s adjon hóhérkézre! Szégyellem, hogy magyarul beszél! (Sarkantyús idegesen kisiet.) JÓS: Jól mondtad, lányom, igen jól, isten áldjon! ILONA: Mondd, apó, miért öli testvér is a testvért!? JÓS: Vannak rossz testvérek. És mindenkit megront a hatalomvágy: a bárányból ordast csinál... aki nemrég szelíden 'bégetett, majd ordít, mint a toportyánféreg ... Nő a felelősség. (Gúny) (Jön Sarkantyús és Koháry.) KOHÁRY (jön): Volna egy tervem, majd később megbeszéljük. (A lányhoz) Miben reménykedtek ti, leány? Hogy eljön Szulejmán vagy Thököly nagy- vezír! (Gúny) (Közben váratlanul megjelenik Caraffa.) CARAFFA: Kihallgatunk, kihallgatunk? Még jó, hogy végül én is megtudom! (A lányhoz) Mi a neved? ILONA: Egri! CARAFFA: Nincs keresztneved? ILONA: Azt a nevet kelrned Munkács óta nemigen szereti! CARAFFA: Akarsz korbácsot? (Más hang.) Kiféle vagy?! Török kurvája, persze! SARKANTYŰS: Nem az, főparancsnok úr. (Határozottan, gyorsan.) CARAFFA: Véded? Magyar leány, igaz? Tán a babád? KOHÁRY: (mint imént Sarkantyús): A tisztem derék legény! CARAFFA: Meglátjuk! Szemrevaló ember vagy, kezedre adom ezt a lányt. Enyelegjetek! Vallasd ki! Ami éppen tetszik, azt cselekszel véle! (Kis csend.) Nem tetszik? Pedig szép! Keble, mint Eger halma, amit meghódítunk! Szája Eger sánca, amit béveszünk! SARKANTYŰS: Cseppet sem tetszik, uram! (Majdnem csikorog.) Adjanak törököt, azt kihallgatom, vagy mást, csak férfi legyen, ne fehércseléd. CARAFFA: Aki egy leány iránt gyenge, gyenge lesz a törökkel is — hisz mindkettő bugyogós! (Jósra téved a szeme.) Ki ez a madárijesztő? Hé, megnémultál, ki vagy? JÓS: Jós Török Dávid a nevem, uram. CARAFFA: Foglalkozása Szerint jós, talán görög. (Ezt Koháryék felé.) Neved szerint török, a keresztneved zsidó. S mégis magyarul mondod el, ki vagy! Mondd hát, kotyvalék, ki és mi vagy te végül is? Beszélj! 17
