Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
terveket! Párnás, puha kezek... politikusok! Ide jönnének haditervet csinálni! (Más hang.) Furcsa időket élünk. Látja, gróf úr, mi olaszok vagyunk. Én san-severini, ő bolognai ... De vannak genovaiak is . . . s én mégis magában bízom jobban! KOHÁRY: Német császári tisztek vagyunk valamennyien, gróf úr. CARAFFA: Nélkülünk semmire se menne a császár. Koháry uram. Hát nem •hagyom, hogy másodhegedűsnek nézzenek! Ez a vár az enyém lesz! Persze, a maguk segítségével. Apropos, menjen, s kezdje meg az ellenőrzést a túlsó szárnyon. (Egy tiszt tiszteleg, el.) Szóval, tartsa szemmel parancsnok- társait. (Távolba mutat.) KOHÁRY: Én figyeljem meg az ezredeseket? Fordítva szokott történni, uram. CARAFFA: Ne legyen kicsinyes, tábornok úr! A hadvezetés a nagyvonalúság művészete, vagy nem?! KOHÁRY: Épp ezért szeretnék támadni, uram! CARAFFA: Meghalni, mi? No, nem! Épp úgy van ez, mint a kereskedésben. Mennyi ez a posztó, hát az? Attól vesszük, aki olcsóbban adja. Meg kell néznünk az idő árajánlatát, Koháry! A kevésbé áldozatos terv győz az áldozatos felett! Az én ostromigyűrűtervem! Ügy fogjuk körül Eger várát, mint egy karikába fonódó, jóllakott óriáskígyó. Körén belül futkározhat az egérfamília! A kígyó mozdulatlan, s karikájából semmi nem futhat sehova. Ha az egerek közelednének hozzá, megeszi őket vagy agyonnyomja. A kígyónak van ideje! KOHÁRY: Ne éheztessük épp halálra őket? CARAFFA: Félti az egri magyarjait, igaz? KOHÁRY: A keresztényeimet féltem, főparancsnok úr. CARAFFA: Rusztemen múlik! Ha ő úgy akarja, már holnap ökröt süthetünk nekik! Valamit valamiért! Ha feladják a várat, s elveiket — zabálhatnak. Ha büszkék és vitézek — csak éhezzenek. Majd étvágyat csinálok én nekik! (Kis szünet.) Miért, nekünk talán oly fényesen megy sorunk? Képzelje, az elegántos bécsi termekben most valahol bál van . . . farsangi bál! Táncainak, szól a muzsika, a szép asszonyok kacagnak! És mi kivel táncolunk? Maholnap a csörgő csontú kaszással! No, de nem ezért jöttem. Ahogy ott, benn nőni fog az éhség, megpróbálnak kitörni, hogy élelmet szerezzenek! Egyetlen lehetőség maradt számukra: a kicsapás. Sőt nekünk, magunknak kell megteremtenünk az ellenség számára a kitörés lehetőségét, mi meg elbújunk, hogy aztán rajtuk üthessünk és elpusztítsuk őket! Nos: magát nevezem ki a kicsapásak főparancsnokának. Minden kitörő csapatot a gróf úr semmisít meg. Megértette? (Kis csend.) KOHÁRY: Meg, uram. CARAFFA: Nem lelkesedik érte túlságosan. (Megállapít.) KOHÁRY: Budán én voltam a legjobb kitörő. CARAFFA: Betyárból lesz a jó pandúr, maguk mondják! Mindenesetre a rajtaütésben túl sok foglyot nem ajánlatos ejtenünk. Enni kell adni nékik. Felbukkan Sarkantyús, de megáll, vár.) KOHÁRY: Meg akarja nézni, tábornok úr, a csapatokat? CARAFFA: Meg. Majd később jöjjön utánam. (Tiszteleg, el. Koháry csak áll.) (Most jön Sarkantyús.) KOHÁRY: Jobban bízik bennem, mint a taljánokban, azt mondta! (öngúny) SARKANTYŰS (velősen): Én egy szavát se hinném. KOHÁRY : Rajtaütésre szemelt ki. 15
