Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
KOHÁRY: A csapatoknál minden rendben? SARKANTYŰS: Még egy fakó gombot se találnak, amibe belekössenek! KOHÁRY: Csak nehogy Caraffa parancsnokai túl sok dicsőséget szerezzenek maguknak! Amióta nem tudta megvenni Munkács várát Zrínyi Ilonától, csakis Eger várát ambicionálja! Reméli, hogy a várban levő magyar keresztények fellázadnak! SARKANTYŰS: Hiszen a legveszélyesebbeket kiűzte a pasa, még az ostrom előtt. A többit meg tömliöcbe záratta. .. szabadon alig vannak. Azok meg . . . majdnem száz évig a török alatt voltak ... változik a nép, uram ... szegények. KOHÁRY: Mentegesd csak őket... Persze, egri vagy te is. (Közben a vár felé tekintgettek.) SARKANTYŰS: Innen valók az őseim, uram. (Alig palástolt méltóság.) Jobban bízhatunk abban, hogy a török lázad, mert azok itt uralomhoz szoktak ... a szabad inkább lázad! KOHÁRY: Én mégis bízom a keresztényekben! ök még emlékeznek Dobó István hős nevére! Nem akarom, hogy a babért csak Caraffa tegye homlokára, s úgy tűnjék, mintha magyar nem is harcolt volna e seregben! (Más hang) Valahogy be kéne jutnod, megtapasztalni a véderőt, s hogy mikor készülnek kitörésre. SARKANTYŰS: Még van élelmük... addig nem törnek ki! (Kis csend.) KOHÁRY (maga elé): Ö, hogy szerettünk kitörni... kicsapni, mint a láng. Budán, midőn Lotharingiai Károly megvette, többször is kicsaptam huszárjaimmal. (Csillog a szeme.) Nincs annál szebb, Sarkantyús fiam. Szorongatnák körös-körül, s akkor egy váratlan helyen és időben ,sebes suhintással folyosót vágni a világba! Mint mikor a tenger kettéválik és mi száraz lábbal átkelünk. (Kis csend.) Másképp nem érhetnek el semmit. Ostromgyűrűnk mindentől elvágta őket. (Más hang) Az igazság az, hogy én nem várni — betörni, támadni szeretnék! SARKANTYŰS: Caraffa nem. KOHÁRY: Megégette a száját Munkácsnál, azóta a jeget is megfújja. Csakhogy gróf Koháry zabot hegyezni nem szeret! (Trombita) Ök azok! (Jön Caraffa tisztjeivel) Főparancsnok úr! A segédtisztem: Sarkantyús András. (Kezet fognak. Zaj.) Sarkantyús, nézze meg, mi ez? (Az tiszteleg, el.) CARAFFA: Az ostromzár parancsnokai mennek a maguk feje után. Remélem, gróf úr, nem fúj egy követ velük! KOHÁRY: Nem szoktam minősíteni magam, tábornak uram. CARAFFA: Nagyon helyes! Mi a véleménye Doriáról? KOHÁRY: Jó katonák, uram. CARAFFA: Őket is megkérdeztem magáról. Tudja mit válaszoltak? KOHÁRY: Nem. CARAFFA: Hogy maga verseket szokott írni. Literátor! MARSIGLI: De a tréfa után hozzátették: a gróf urat kiváló katonának tartja. Engem meg geográfusnak csúfolnak a vitézek. KOHÁRY: Köszönöm a vigaszát, uram. CARAFFA: Az egyik még azt mondta: Koháryt a versírók katonának, s a katonák versírónak tartják. Azt akarom, maga legyen a legjobb parancsnokom. S akkor maga vonul mögöttem elsőként Egerbe és nem a többiek! Ismerem én a kollégákat. Az irigy bécsi uraság nem akarta elfogadni a haditervemet. Pedig akkor én nyolc-tíz nap alatt megvettem volna Eger várát. De ők ott, a jó méleg szalonokban, csak méricskélték a hadi14
