Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
1. kép (előjáték) Kívül a váron. A tulajdonképpeni színjáték előtt — akár egy órával is — a várszínház előtt és körül lehetnek látványosságok, melyek a darab stílusához szoktatják a nézőt. Lovasok, zene, táncok, énekek. A drámán belül ugyanis erre a keret jóval szűkebb lesz, és egészen funkcionális. A néző, aki szándékosan vagy véletlenül korábban jött, majd meglepődve látja, hogy ezek a lovasok, táncosok stb. bekísérik őket az előadás kezdetén. Tehát: Távolból szomorú ének hangja szállong. Épp akkor indul, amikor kívül kezdik a nézőket beengedni. Nyolc lovas jön lassan, mintegy a nézőket is kísérve. Köztük, hosszú kötélen, egy német katonaruhás lány, Egri Ilona és az ősz hajú, szakállú Jós Török Dávid. JÓS: Ne Caraffához, Koháry grófhoz vigyetek! (A lovasok némán léptetnek. Jós még néhányszor megismétli szövegét, de a marcona alakok meg nem szólalnának semmi pénzért. így érnek a várba, ahol eltűnnek a szemünk elöl. A nézők csak most foglalnak helyet. A váron belül. Egy lány fekszik, háttal nekünk, a fal tövében. Ruhája tépett. Nyöszörög. Jön két török pap. Megdöbbenve állnak meg.) Első török pap: Szerencsétlen leány! Segíts! (A lány arcát nem látjuk, így támogatják el. De közben szimultán kezdődik a 2. kép. S ez jobbára végig így.) 2. kép Magyar s német zene hallatszik röviden (mint egyébként minden fontosabb magyar—német kép előtt). Tábor. A szöveg alatt hátul — jobbára némán zajlik a tábori élet. Egy-egy nevetés vagy parancs azért felhangzik olykor. Hangok (távolabbról): Elesett Szarvaskő vára is! Cserép vára is! Szorul a hurok, Rusztem pasa! Fut a török, jlába se éri a földet! Szabad lett Szarvaskő vára is! (Jön két magyar katona, egymást ölelgetve, ök kiabáltak. Éneklik.) Énekszerű: A töröknek fogy a zsoldja meg a holdja, muskétáját toldja-foldja! (Rögtönzött dallam. Majd, mintegy csujjogatón) Nincs a töröknek több tromfja, se petrója, salétromja! (Kulacsból isznak. Részeg szomorkásság.) MÁSODIK KATONA: Ej, komám, a kereszt a mi jelünk, a töröké a hold. De a sarlója igencsak vékonyodik immár! A kereszt meg nem fogy el soha! ELSŐ KATONA: Hányfelé szóródtak a magyarok... (Ujján számolja) Van egyszer, ugye, török-magyar itt, Eger felé. Van aztán arra távolabb német-magyar. És Erdélyországban magyar-magyar. Maholnap vándorlób- bak leszünk mi, akár a fecske-, s gólyanép. S a darvak ... Nem leszünk egyek soha többé, koma ... meglásd! MÁSODIK KATONA: Ejnye, van jó díszes ruhád! Gazdag a zsoldod, akad préda is, mi kell még! ELSŐ KATONA: Itt — Eger, Tündérkert kapujába hullott aranyalma! Nehogy csak csutkája maradjon a mii sátánositromunk után! (Jön Sarkantyús) A segédtiszt úr! SARKANTYÜS: Hé, mit lebzseltek itt? A helyetekre! Mindjárt itt lesz Ca- raffa fővezér! Egyenesen Eperjesről, a nagy vizitára! (Azok eltűnnek, mint a kámfor.) (Jön Koháry) KOHÁRY: Jönnek? SARKANTYÜS: Marsiglivel erre tartanak. (Tiszteleg.) 13
