Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Páskándi Géza: A kiéheztetés (történelmi játék)
PÁSKANDI GÉZA A kiéheztetés Történelmi vár- és eseményjáték Eger várának 1687-es ostromáról Elő- és utójátékkal — két részben Csak a felnőtt ifjúságnak! Rövid bevezető A történelmi várjátékot ötvöztem itt az esemény játékkal, lehetőleg úgy, hogy a dráma maga ne sérüljön, vagyis a forgatagosabb részek ne bántsák a sűrűbben „szövegközpontú” helyeket, ahol némi lélektannak is be kellett hatolnia. Legalábbis amennyit a nagy játékterek — az unalmasság terhe nélkül — a színdarabírónak megengednek. A játéktér berendezésének szimultán-módja régi törekvésem. Így minden pontnak a nagy térben állandó — konvencionális — helye van. Az egyik mindig a tábor. A másik mindig a palotaterem. A hárem. És így tovább. Vagyis a nézőnek tudnia kell, hogy a fény — amelynek pontossága és erőssége létfontosságú —, hová vándorol, még akkor is, ha a díszlet jelzésszerű. A pergésnek másodpercpontossággal kell zajlania, annál is inkább, mert a játék és a tér természetéből eredően a képek jobbára rövidek. Késedelemnek tehát helye nem lehet, sőt minden új képnek már az előzőben el kell kezdődnie. A térnek lehetőleg minden pontját „be kell játszani”, de sohasem öncélúan, nem betétként. A cselekménynek nem szabad megakadnia. Ez az a műfaj, amelyben a jó értelemben vett teatralitás, olykor akár dekla- málás is ajánlatos, anélkül, hogy az őszinte indulatok rovására menne. A szerkezetről Az összevonható képek együvé tartoznak. Tehát, amikor a szereplők több térből látnak rá az eseményre. Vagy: ha gyors egymás utánban következnek a dolgok. Netán: ha valamelyik szereplő „vándorol”. Ilyenkor fölösleges lett volna külön képbe vonni az eseményt és a helyzetet. A nagy szüneteket kerülni kell, hacsak nem valóban nagyobb időmúlásról volna szó. A Jós alakja néha időmúlást jelez. Más idő ékelődését. Ügy vélem, így lehet pergővé tenni igazából a szimultán módon — eleve — berendezett teret. A darab történelmi hűségéről Bár Szekfűéktől kezdve a törökvilágról szóló könyveken ót a Sugár István-féle Eger-könyvig igen gazdag és szép anyagot böngésztem át — ez a várjáték kerüli mind az iskolai, mind a túlzottan tárgyilagos vagy pláne elfogult szemléletet. A darabban előforduló események — leszámítva az ostrom viszonylag (!) hű kronológiájú eseménysorát — a képzelet szülöttei. A történelmi alakok jellemét jobbára én alakítottam ilyenné, az egykori valóságtól függetlenül. Vannak egészében képzelt alakok is (Egri Ilona, Sarkantyús András stb.). Mások sűrítmények: például Jós Török Dávid. Vagy lehetséges életűek (Gülfid). Kitalálás a háremhölgy halála, az ökörsütés és célja, a mérgezett hús, a kenyérágyú, a véka búza, a falak körbecsókolása, a halottasszekér, a kulcstánc stb. stb. — ezek mind a látványhoz, a nagy ívhez kellenek. Van, ami csak félig kitaláció: pl. Caraffa hímzett zászlója (ugyanis levélben a kerék, karó és akasztófa motívumot ő már használta, de zászlón soha). Ezek persze csak esetleges példák, ennél sokkal több is volna. Kihagytam Doria alakját, akinek igen fontos — sokak szerint főszerepe volt a győzelemben. Takarékoskodnom kellett az egy táboron belüli árnyalatokkal. Ezért 11
