Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
A gyáva álljt kiállt, a bátraké az élet. Elévült a forma, átlép most egy új korba Vetélő méhéből — míg összedől a porba. Perspektíva című versem mellékelem. Kissé cinikus, de le kellett írnom, ugyanis most olvastam egy verset, amelynek értelmét nem tudtam megfejteni. Volt már festmény is tárlaton, amikor is kerestem alatta, nincs-e útbaigazítás, hogy mit ábrázol. Remélem, a modern ábrázolók és írók nem sértődnek meg, amiért nekem ilyen ósdi ízlésem van. Az én versem csak akkor rossz, de érthető, és ez is valami. De azért óvatos leszek és bocsánatot kérek. Perspektíva Rádió ... óh rádió ... te világot sugárzó Szobámban ülök, mégis mindenütt jelen vagyok Ahonnan a hang az éteren át szobámba száll. Hallom a híreket, zenét, éneket s mi mindent Háborút, békét, ahogyan az a világban áll, S mit talál ki még az ész, mikor mi már nem leszünk, Hisz az űrrepülés is, látjuk már valóra vált, Lesz idő, mikor a Holdról jön majd a sugárzás, ' Mikor a beatzene is — hála — már ósdivá vált, Szoborról festményről látni már, hogy mit ábrázol, A mintázott embernek ismét keze-lába lesz, Nem kell fejet törni, hogy dobozban hogyan éltünk, Ebihal vagy szép lány, akit valaha szerettünk, Vagy ki tudja ... még bolondabb időre ébredünk. Nyugtalan idegállapotomban kezdtem színdarabot írnia A gyászévemben kezdtem hozzá, de csak a második világháború után, 1947-ben került színre, „Társszerzők” címen a Kis Madách Színházban. Már nem volt időszerű. — Törzs Jenőnek volt szánva a férfi főszerep, sajnos, az orvosa letiltotta, mert már nagybeteg volt. Halála nemisokára be is következett. így Lendvay Andorra, az Operaház tagjára esett a választás, aki kitűnően oldotta meg szerepét. A főbb szerepeket Lendvayn kívüli Pilissy Baba, Berczy Géza, Pálóczy László, Zala Karola és én játszottuk. Palasovszky Ödön igazgató fogadta el a darabomat. Alig kezdtük el a próbákat, Palasovszky megvált a színháztól és az egész ügy rajtam maradt. Saját magam rendeztem a darabomat, s mivel nem volt egy fillér tartaléka a színháznak, így a villanykörtéktől a díszletekig, bútorokig mindent magamnak kellett előteremteni. Mindenről magamnak kellett gondoskodnom, hogy a színpad berendezése meg legyen oldva. Az ilyen reménytelen indulás megpecsételte a darab sorsát. A sajtó sem bánt kesztyűs kézzel a darabbal. A tizedik előadás napján beszakadt a színház tetőzete is, és elázott az ösz- szes díszlet és az egész darab. A polgármesteri hivatalnál felajánlott szinházhelyiség nem volt megfelelő, nem lehetett elfogadni. Hajléktalanok lettünk. Nem volt mit tenni — akárhogy fájt —, a darabot beszüntettük végleg. 6
