Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Lehoczky Károly verse
Barna Márton ekkor már tudta, hogy magányos küzdelme az életért most már nem tarthat sokáig, ezért felkészült a halálra. Gondolatban szót váltott a feleségével, a már régen halott fiával, és Ígérte nekik, hogy hamarosan találkoznak. Hálásan gondolt a fiúra, aki éveken át istápolta, majd számba vett minden lehetőséget, amivel véget vethetne sivár életének. — Magamra gyújtsam a házat? Megégni éppen úgy nem akart, mint megfagyni, ezért az akasztás mellett döntött. El is készítette a rudallókötelet, gondosan átnézte, megvizsgálta, ronggyal áttörölte, hogy az alkalomhoz illendőbb legyen, majd átdobta a mestergerendán. A hurokvetést későbbre tartogatta, így mindennel elkészülve végigfeküdt az ágyon. A hideg, az éhség, a reménytelenség hamar szárnyra kapták álomba merülő gondolatait: nagy, fekete varjúcsapatot látott, aztán csilingelő báránykákat, fehér ruhás angyalokat, látta a fiút, amint kenyérrel a hóna alatt biciklizett a tanya felé. Erős dübörgés ébresztette, de a közelgő fagyhalál már csukva tartotta a szemét. Helikopter ereszkedett le a kút mellé, ahonnan a szél széthorda a havat. — Mi van? — Félig fagyott, de még él... — És a fiú? — Itt van ö is. A kezében a kötél, amelyre fel akarta magát akasztani az öreg. Néhány perc múlva Barna Márton már a fellegek között repült a kórház felé, ahol a csodatevő fehér ruhás angyalok visszadták az életét . . . LEHÓCZKY KÁROLY Hazárd Tök király után cikk a piros hetes? Beszállok! Dobjatok meg egy ronggyal, kiderül ki itt a Fedák Sári FORINTOS alapon! Harmadik éve faltlót falig szemet szegezz pofát szorosra KUSS! A lapok kiosztva. Arcok cinkelt tüzében a bank az Ország.
