Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Bencze József: Hátamon csillagbatyuval (Farkas András)
teljesen magától értetődő, néhányszor csak az áttételeken keresztül fogjuk fel, hova is késztet minket az író. A Kiállításon hangulata, csaknem minden részletében. tárlatvezetésnek fogható fel. És mégsem az! A Talán egy délutánból kell idéznem egy jellemző részt, hogy az álomszerűséget, a bent-megélt-dolgok rendjét, ahogyan Szakonyi előadja nekünk, hitelesen érzékeltessem: „Egyszer azt mondta neki a fia: — Lehet, hogy nem is járt ott, az Anonymus utcában az a fényképész? — Kicsoda? — Aztán felderengett valami a múltból, megértette és megriadt: — Azt mondod? — Sokáig hallgatott, s amikor megszólalt, fájdalomtól remegett a hangja: — Akkor hát semmi sem maradt?! Nem maradt semmi? — De igen — vigasztalta a fia. — Én mindenre emlékszem.” (Kiemelés tőlem.) Ez az a múlt a jelenben, aminek a garanciája valahol, valakinél mindig megtalálható. Ez az a bizonyos vigasz- talhatatlanul elmerülő múlt, amiért csak mindig mások állnak jót, a szenvedő hősök rendszerint süket fülekkel, becsukott szemmel mennek el mellettük. Holott az ő megéléseikről, az ő szenvedéseikről van szó. Ezt a valahonnan feltérképezett bele- képzelést, visszaolvasást — mint módszert és mint tartalmat — tartjuk nagyon fontosnak ebben az írásművészetben. Ha már a tartalom egyik lényeges vonását érintettük, nem feledkezhetünk meg Szakonyi stílusáról. Az ő szövegeit nem lehetne jól értenünk, pontosan felfognunk, ha nem ügyelnénk központosítására. Szabatosan kiteszi a gondolatjeleket. az indulati tartalmak eligazítóit. Ha ő a mondatok ritmusát így marokba fogja, el kell hinnünk neki, hogy magunknak is csendet kell intenünk olvasás közben, mikor ő azt mondja, hogy a szereplők között megállt az idő, s miközben a kérdés lógott a levegőben, addig a vigasztalásra készült fel a főhős. Aki éppen az átélés, beleélés okából előttünk mindig az íróval azonos lélektanilag, tartalmilag. Aztán itt van ez a J. című írás. A bűnt es a bűnnek bűnhődését át kell élnünk. A bűn átka vagy a sorsnak kegyetlen következménye: mindig ,is a félelem. De hát hogyan válik ez nyilvánvalóvá ? A beleélés az utolsó vacsora lelki végigszenvedésébe, a vacsora utáni tragédialátomásba, megmártózás valahogyan abban a ki nem kerülhető lelkiismereti mélységben, ahol örvények forgolódnak, mert senki nem lehet bizonyos soha, semmilyen körülmények között, hogy vajon ’ elfogja-e, vajon mikor is fogja el a kétség és a kiosztott szerep átka-áldása: ki. mikor, milyen mondatot mondhat el maga ellen vagy maga mellett?! A képzelt hely igézetében élve, vagy belepusztulva abba, amit megérteni már képtelen volt? A Magvető ezzel a kötettel jól reagált az író törekvéseire. FARKAS ANDRÁS Bencze József: Hátamon csillagbatyuval Már régen eltűnt a fejünk felől az az idő, és „az a lila sugárzás”, amikor az izgalomtól és a felhevüléstől zaklatot-. tan vettünk kezünkbe egy-egy verseskötetet. Akkor, egy más szellemi, irodalmi, ha úgy tetszik, érzelmi csillagzat alatt, másképp olvastuk a sorokat, másképp ízlelgettük a szavakat, másképp értettük a mondatokat, mert a megdele- jezett hallás valóban olyan táplálékot fogadott be, aminőre vágyott. Ady, József Attila, Babits, illyés évtizedei oda vannak?! Manapság egy verseskötet megjelenése nem ünnepe a közönségnek, de a tágabb értelemben felfogott irodalomnak sem, mert mindaz, ami a verseskötetekben megtalálható, nehezen felel meg a versről, szorosabban véve az alkotásról dédelgetett felfogásunknak. Itt van ez a tartalomjegyzékével együtt harminckét oldalon megjelent kiadvány. (Az érdemi szöveg, mármint a kéziratok sora az ötödik oldalon kezdődik.) A tartalom hetvennégy verset sorol fel és a cím nélkül vett versterjedelem összessége ötszáz sor alatt van. 86
