Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Neményi Lili: A színész magányossága
bonaválságra éles kulákellenes fellépésekkel reagáltak. 1929-ben feszített ütemű kollektivizálás és a mezőgazdaság rovására, erős ütemű iparosítás kezdődött. Buharin és követői szigorúan ragaszkodtak a korábbi koncepciójukhoz (a párhuzamos fejlesztés elvéhez) és szembe kerültek a pártvezetéssel, a párt központi bizottságával. Buharin és társai felléptek: az iparfejlesztés fokozása, a kollektivizálás, a kulákok likvidálása ellen. Sztálin az SZ(b)P KB Politikai Irodájának és Központi Ellenőrző Bizottsága Elnökségének 1929 január végén és február elején tartott, együttes ülésén, Buharin és társai ügyével foglalkozva, a következőket mondta: „Ez a csoport követeli először — a párt érvényben levő politikája ellenére — iparfejlesztésünk ütemének lassítását, azt hajtogatva, hogy az iparfejlesztés mostani üteme »végzetes«. Követeli másodszor — szintén a párt politikája ellenére — a szóvh02ok és kolhozok építésének lényeges csökkentését, azt állítva, hogy a kolhozoknak és szovhozoknak nincs és nem is lehet komoly szerepük mezőgazdaságunk fejlesztésében. Követeli harmadszor — ugyancsak a párt politikája ellenére —. hogy tegyük teljesen szabaddá a magánkereskedelmet és a kereskedelem terén szüntessük meg az állam szabályozó szerepét, mert — szerinte — az állam szabályozó szerepe lehetetlenné teszi a kereskedelem fejlődését.” Ezen az ülésen a pártvezetés állást foglalt: a mezőgazdasági olló szétnyitása mellett, a parasztság egyenes és közvetett adóztatása, az iparcikkek árának felemelése, a beszolgáltatási árak leszállítása mellett. Az 1920-as évek végétől megszűntek a viták. Sztálin példátlan eréllyel látott hozzá a program megvalósításához. Sok vita volt és még napjainkban is van arról, hogy helyes volt-e az 1920-as évek végétől a Szovjetunióban az erőteljes iparosítás, ezen belül a nehézipar fejlesztése a mezőgazdaság rovására. Bármilyen nehézséggel jártak a Szovjetunióban a szocializmus építésének elvi és gyakorlati problémái, egy fő feladatot, a szocializmus védelmét, egyértelműen biztosították. A munkásosztály hatalma csak ezen az óriási ipari, mindenekelőtt nehézipari bázison volt képes a világtörténelem legnagyobb méretű háborújában, a második világháborúban győzni. A szovjethatalom fennállásának 70 évéből 20—25 évet a háború vagy a háború okozta károk helyreállítására volt kénytelen fordítani. A világon egyetlen országot sem ért történelme folyamán akkora veszteség, mint a Szovjetuniót 1941 és 1945 között. Azt mondják, az idő a múlt legmélyebb és legtragikusabb sebeit is begyógyítja. A háború négy éve óta már több mint négy évtized telt el. Bár a háborús évek sebei begyógyultak, a mély hegeik mind a mai napig megmaradtak. Több millió gyermek árván nőtt fel. A munkaképes lakosság pótlására mindmáig kihat, hogy azokban a rettenetes években csökkent a születési arányszám. A háború következményei még mindig érezhetők a mezőgazdaságban és a lakáskérdés megoldásában. Ilyen pusztítás és veszteség után, egyetlen tőkés állam sem maradhatott volna a nagyhatalmak sorában. Az Egyesült Államok és Anglia imperialista körei meg voltak győződve, hogy a Szovjetunió nem'tud saját erejéből megbirkózni a népgazdaság háború utáni helyreállításának nehézségeivel és függőségbe fog kerülni a nyugati tőkétől. Bár ezek az országok a Szovjetunió szövetségesei voltak a német fasizmus elleni harcban, vezetőik azt a stratégiát dolgozták ki, hogy a lehető legjobban legyengítik és kimerítik a Szovjetuniót. (Folytatjuk) Vasas Joachim # Színház NEMÉNYI LILI A színész magányossága Egyik délután szóltak, hogy valaki lemondta a Mimit és aznap este nekem kell énekelnem. Skáláztam, kipróbáltam a hangomat, mondtam rendben. Este öt óra után bementem az öltözőbe és úgy ahogy szoktam, egyedül, nyugodtan, csendben elkezdtem átöltözni, hogy ne csak lélekben, de külsőmben is 75
