Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - HELYTÖRTÉNET - Szántó Imre: Eger felszabadulása a török uralom alól (1687)
dorgó császári zsoldosok nem akarták „barmok módjára fejüket a faltörmelék között az ellenségtől lenyakaztatni”, és szabad elvonulás kikötésével alkudozásba kezdtek a törökökkel. Amikor az egyik akna felrobbant, Eger várának őrsége 1596. október 12-én megadta magát. A szultán ugyan szabad elvonulást ígért, a janicsárok azonban megrohanták a lefegyverzett zsoldosokat, és egy szálig kardélre hányták őket. A török végvárvonal három bázisa: Hatvan, Eger és Szolnok, ez a védelmi háromszög zárta Északkelet-Magyarország felől a Mátra és a Bükk aljától a Tiszáig elterülő síkságot. Eger 91 esztendeig maradt török uralom alatt. A püspökség Kassára, a káptalan pedig Jászóra menekült. A püspökség és a káptalan elvesztette itteni javait, az egri polgárok pedig előbbi kiváltságaikat, s velük együtt — mint később szomorúan állapították meg — okleveleiket is. A törökök azonnal megfosztották a templomokat keresztény jellegétől; a város plébánia-templomát, a Szent Mihály egyházat mohamedán mecsetté alakították át. A hódítók, midőn a várat és a várost elfoglalták, teljesen a maguk javára foglalták le a házakat, s a külső területből is annyit, amennyit a vár védelme alatt meg tudtak tartani és művelni. A város bel- és kültelkei 1596 után kincstári tulajdonná váltak, és részint pénzért eladták iparosoknak, kereskedőknek, részint az érdemes török katonák között hűbérbirtok gyanánt felosztották. A 91 évig tartó török hódoltság idején a város nem sokat fejlődött, de több dzsámi (mecset) és fürdőépület létesült. A török kori Eger is „egy távolból idekerült, idegen társadalom provinciális mindennapi életének és kultúrájának” vált egyik központjává. Eger török kori lakosságát egyrészt katonák tették ki. akik a várban laktak, s a várörséget alkották, másrészt olyan városi lakosok — született törökök és „renegátok” (keresztényekből lett török) —, akik különböző „polgári” foglalkozást folytattak. Evlia Cselebi török utazó szerint Egerben 1664—1687. közötti időszakban mintegy 3000 fő zsoldos katonaság állomásozott. Ha az 1664-ben létrehozott Eger körüli kozában: Sírok, Szarvaskő. Cserépvár és a hevesi palánk helyőrségét átlagosan mintegy 100 főben állapítjuk meg, akkor az új egri szandzsák török zsoldos őrségét — Vass Előd szerint — mintegy 3400 főben képzelhetjük el. A betelepülő katonákból és a civilekből egyhamar jelentős mohamedán kolónia alakult. De laktak itt pravoszláv szerb („rác”) kereskedők is, akik valószínűleg közvetlenül a törökök nyomán kerültek Egerbe már a XVI. század utolsó éveitől kezdve. Evlia Cselebi, aki a XVII. százai második felében (1664—65.) Egerben is járt, némi túlzással azt állítja, hogy a város lakosságának legnagyobb része bosnyák („rác,,) kereskedő volt. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a szerbek nyomán — már a török uralom idején — görögök is megfordultak Egerben, s hogy a város felszabadulásakor megmaradt 180 „rác” közül akadt néhány görög is. A várban és a városban élő népességet 10—12 ezer főre becsülhetjük. Evlia Cselebi török utazó szerint Eger vár — falakon belüli — külváros erődítményében 17 városnegyed volt, ebből 10 mohamedán török és 7 keresztény által lakott. De valószínűbbnek tartjuk Sugár István megállapítását, hogy tá. a falakkal övezett város hét, pontosan körülhatárolható településrészre oszlott, mégpedig az Almagyari, a Váralatti, a Káptalan utcai, a Felnémet utcai, a Hatvani utcai, a Piac körüli, s a Rác utcai településrészre. A különböző népcsoportok Egerben is egymástól meglehetősen elkülönülve laktak. A mohamedán törököket inkább a vár és az Eger patak közötti részen, a keresztényeket pedig a város nyugati fala és az Eger patak közötti részen találjuk. Ebben a hét városrészben az 1596 előtt ismert 270 lakóház 1690-re 810 lakóházra szaporodott. A házak többnyire török módra, fából épültek, és a hosszú ostrom alatt 1687-ben a tűz martalékaivá váltak. Az egri várra 1596-ben kitűzött török félhold 91 év után hullott le. A császári seregek lépésről lépésre szorították ki a törököket Magyarországról. Egyes császári hadvezérek Eger várát már 1685 nyár közepén ostrom alá akarták venni, hogy annak bevételével az ország felső részeiban a téli szállást biztosítsák maguknak, s Thököly itteni uralmi bázisát megdöntsék, de végül is Lotharingiai Károly herceg véleménye alapján a vár ostromát elhalasztották. Ugyanakkor azonban Eger vidéke körül bizonyos pontokon figyelő csapatokat állítottak, nehogy az egri török őrség kirohanásaival a császári sereget a felső-magyarországi hadműveletek során zavarja. Mercy és Heister császári tábornokok, valamint a Thököly fejedelemségétől elszakadt seregrészek Petneházy Dávid vezetésével 1685. október 12-én bevették Szolnokot. Innen kiindulva a csapatok október 19-én elfoglalták Heves palánkját, majd Eger alá vonultak, és azt nyolc napig ostrom alatt tartották. Eger alól Szentmik- lósra és Szarvasra vonultak, s a két kis palánkot ugyancsak elfoglalták. Antonio 67
