Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - HELYTÖRTÉNET - Szántó Imre: Eger felszabadulása a török uralom alól (1687)
Caraffa tábornok, állítólag azért építtetett 1686-ban a Tiszán hidat, hogy a császáriak kezén levő Szolnokot szükség esetén segíthesse, és az egri őrség gyakori kitöréseit megakadályozhassa. A császári csapatok az egri várat a harcokból igyekeztek kikapcsolni, amit a vár katonai körülzárásával kívántak elérni. Ezért a környező falvak lakóinak megtiltották, hogy élelmiszert szolgáltassanak a törökök számára. Ezzel Eger körülzárását még szorosabbra fogták. Közben 1686 nyarán megkezdődött Buda ostroma. Híre terjedt, hogy Oszmán egri pasa segítséget akar vinni a budai törökökhöz. Ezért Petneházy Dávid huszárait és más lovasalakulatokat Caraffa az egri blokád megerősítésére rendelte ki. Ezeknek sikerült is júliusban Oszmán egri pasát mintegy 600 lovasával az egerszó- láti völgybe kicsalogatni, és ott felkoncolni. 1686. július 21-én a ..szegedi pasa” vezetése alatt egy 6—7000 törökből álló hadtestnek sikerült egy 400 szekérből álló élelmiszer- és lőszerszállítmányt Egerbe bejuttatni. Ez volt az itteni török őrség utolsó utánpótlása. 1686- ban. 145 éves török megszállás után, Buda vára is felszabadult, az év végén pedig a Dél-Dunántúlról űzték ki a törököket. Eger török helyőrségének már az 1687. évi blokád előtt rendkívül leszűkült a kapcsolata a főparancsnokságával, mert az előző évben felszabadult Hatvan, Heves, Szolnok és a Jászság. így az egri törököknek csak délkelet felé maradt körülményes kapcsolata a balkáni bázissal. Szeged 1686. október 23-án történt feladása után aztán az Eger körüli blokád még szorosabbá vált, és a török őrség kiéheztetése a végsőkig folytatódott. 1687- ben tovább folyt a „Szent Liga" szövetségi rendszerének győzelmes háborúja. Caraffa tábornok ez év elején Eger vár ostromát javasolta, és sürgette 1. Lipót császárt, hogy a várat okvetlenül be kell venni, mert a törökök Egerből messzire kijárnak rabolni, pusztítani, és súlyos adókkal terhelik a szomszédos megyéket. A tábornok hivatkozott Rusztem egri pasa elfogott levelére, amelyből az derül ki, hogy az őrség minden élelemből kifogyott, s ha minél előbb nem jut utánpótláshoz, minden reményét elvesztette a vár megtartására. A törökök egy része a tél folyamán Egerből megszökött, ott hagyván nejeiket és gyermekeiket. Az Udvari Haditanács, azonban Caraffa hadi tervét nem fogadta el, nem adván hitelt az egri várparancsnok levelének. Az 1687. év hadműveleti céljául Belgrad elfoglalását jelölte ki. Lotharingiai Károly herceg azonban ellenezte ezt a tervet; arra hivatkozott, hogy addig gondolni sem lehet ily távoli célra, amíg Eger, Székesfehérvár, Szigetvár, Kanizsa, Temesvár és Várad török kézen van. I. Lipót császár így Eszék felé rendelte Károly herceget, hogy az átkelőhely birtokbavételével vágja el a török főerőket a Dunántúlon. Szulejmán nagyvezér mintegy 40 ezer főnyi serege azonban meghiúsította ezt a vállalkozást, mire a szövetségesek visszavonultak. Ezt törökök menekülésnek vélték, s üldözni kezdték a császári sereget. 1687. augusztus 12-én Nagyharsánynál, nem messze a mohácsi csatatértől, Károly herceg szembefordult az elbizakodott törökökkel, és elsöprő győzelmet aratott felettük. A győztesek most már kardcsapás nélkül birtokukba vehették az eszéki hidat. Eszék, Pétervárad, az egész Szerémség felszabadult. Miután a császári csapatok Eszék alá nyomultak, a török Eger már csak mint kis mohamedán sziget maradt itt, amely körül mind szorosabbra szorult az ostromzár. Mivel a vár nem esett a déli hadműveleti irányba, azért az Udvari Haditanács inkább a harc nélküli, blokád által történő megszerzése mellett döntött. Pontosan nem ismerjük a vár kapitulációja alkalmával a falak közé zárkózott török fegyveres erő létszámát. Ha tekintetbe vesszük az ide menekült szarvaskői, hatvani és hevesi mohamedán harcosokat is. úgy tűnik, hogy a megadási szerződés alapján három ezer török távozott Egerből, köztük természetesen a város polgári lakossága is. Ugyanakkor mintegy 300 lélekre tehető a kapitulációs szerződés értelmében Egerben maradtak száma. A törökök elég jól felkészültek Eger tartós védelmére. Bár a vár lövegparkja részben elavult volt, végső soron mégis csak a kiéheztető blokád hatására kényszerültek feladni az ország legnagyobb pasalikja székhelyét. Eger elővárai: Szarvaskő, Sírok és Cserépvár 1687. június közepe táján megadták magukat. Őrségük Eger biztonságosnak vélt falai közé vonult vissza. E várak megvétele után a szolnoki haditanácson június 25-én elhatározták, hogy Egert szorosabban körülzárják. Miksa Emánuel bajor választófejedelem Giovanni D’ Oria őrgrófnak adott parancsot Eger visszavételére, aki Antanio Caraffa tábornok hadseregét rendelte ki az egri hadműveletekre. Tüzérség hiányában, szigorú blokád mellett a kiéheztetés „fegyveréivel kellett megvívni Egert. A mintegy 10 ezer főnyi császári katonaság 1687 júliusának második felében vonta szigorúbbra a zárógyűrűt Eger körül. A várat körülzáró had eléggé vegyes 68
