Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Bottka: Isten veled, öcsém! (Hirtelen átöleli, megszorongatja, majd ellöki magától, elfordul, s marad szótlan.) Bezerédj: Lackó! (Felveszi az asztalról a papírt.) Rád bízom ezt az írást. Ha az Ég kiszabadít innen, mutasd meg barátaimnak, kedveseimnek . . . László (az írásba pillant): Vers? Bezerédj: Búcsúzó ének. Kelt 1708. decembris 18-ik napján . . . László: A versfők a te nevedet adják ki. Bezerédj: Azt. A nevemet. Vidd, tedd el, örzid. (Átöleli.) Isten áldjon . . . (Kintről halk, majd egy erősödő dobpergés.) Bottka: Hallod, Imre? Ez már nekünk szól! Bezerédj: Hallom! (Felkap az asztalról egy ezüsttálat, megnézi magát benne.) Hadd lám magam tükörképét a biztos halál előtt, megváltozik-e az arca annak, aki annyiszor találkozott a halállal?! (Lászlónak.) A pribék le akarta nyírni a hajamat. Nem engedtem! Megmondtam nekik, ne hátulról, elölről sújtson rám a hóhér! László: Imre, Imre bátyám! ... Bezerédj (a növekvő dobpergésben): Menj vidd a verset, vidd a hírt, hogy elveszett Bezerédj! (László lassan megfordul, előrejön — a porkoláb egy darabig kíséri. Hátul feltűnik a pap, egy tiszt meg néhány alabárdos. Az egyik leveszi a fáklyát a falról — s mind indulnak kifelé dobpergésben az elítéltekkel. László a szín elején kitekeri a papírt, olvasni kezdi Bezerédj versét.) László: „Boldogtalan fejem, mire jutott igyen, Forgandó szerencse, mint bántál így velem!. . . Hogy így légyen dolgom, azt soha nem hittem Ily kemény rabságra, hogy éltettél engem. Éltem szép tisztemben, mint hal a friss vízben, Éltem becsületben, volt módom mindenben, (László helyébe egy lantos lép, pengeti s a továbbiakban énekli a verset. László pedig lassan kihátrál.) Ének: Mint régen Nagy Sándor, voltam nagy erőmben, Mert senki énvelem nem állhatott szemben. Zászlómat gyakorta vittem ellenségre, Kardomat .kötöttem a német nemzetre, Sok németet, rácot levertem a földre — Keveset gondoltam vitéz személlyekre . ■ ■ (Ezalatt hátul — másfelől — feltűnik a menet, halkan peregnek a dobok, kísérik vesztőhelyre a rabokat. Mind a dal hossza alatt ezt történik: némán! — az ítélet felolvasásának mímelése, a pap gesztusai a hóhér készülődése stb.) Erősen harcoltam vilézlö kezemmel, Sok vasas németet vágtam fegyveremmel, Keveset gondoltam rendelt seregével, Csak úgy bántam vélek, mint karoly a fürjjel. Régi szabadságért kész voltam meghalni, Nem szántam hazámért véremet ontani, Mindeneknek bátran kívántam ^szolgálni, Romlott nemzetemet talpra állítani. 15
