Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Mecséry (sietve): Az „Ezüstfenyő” fogadóban. Bercsényinél Híradással leszek, hogy mikor járulhatunk Rákóczi elé ... Hasszán: Mecséry uram, ha előterjesztené kérésemet! Mecséry: Igaz is! Ez a derék kuruccá lett török esedezve kéri nemzetes asz- szonyom közbenjárását a haditörvényszéknél, hogy a börtönben meglátogathassa gazdáját. A kőszegi ezredet felszabdalták, Hasszán barátunkat is elvezényelték Romhányba, tábori tárogatósnak. Meglehet, utoljára látná Lászlót! Bercsényiné: Megpróbálom, jó öreg! Hasszán: Az életemet köszönhetem neki, látni szeretném ... Ágnes: És ha mi is bejuthatnánk . . . Bercsényiné: Majd a deputáció után, hölgyeim. Most pedig menjünk, sürget • az idő!... (Int, hogy menjenek ki előtte. Mecséry, Hasszán félreáll, utat engedve. Majd követik a nőket.) 23. jelenet Börtön Sárospatakon. Pad, asztal, szék. Az asztalon gyertya ég. Bezerédj szótlanul ír. A pádon Bottka Ádám, ingujjban, megvasalva. Porkoláb vigyáz a foglyokra. A falon fáklya lobog. Bottka (feláll, mintha a rácsos ablakon nézne ki az égre): Nemsokára itt a hajnal. Az utolsó. Húgom vajon tudja-e, hogy mi vár a bátyjára meg a férjére reggel? Bezerédj: Megírtad a levelet? Bottka: Meg ... (szünet). Máriának írsz te is? Bezerédj: Azt már megírtam . . . (Kis csend.) Bottka: Szegedy meg Üjkéry várfogságra ítéltettek. Élhetnek! Raboskodni fognak, de élni!... Bezerédj (csendesen): Nyughass, Ádám, nyughass! Bottka: Semmit sem ért el ügyünkben Csáky Krisztina a fejedelemnél. Nem kaptunk kegyelmet! Bezerédj: Csillapítsd le a szíved, Ádám! Bottka: Csáky Krisztina megértette, hogy te meg én Mária miatt!... a túszul ejtett Mária miatt is megzavarodtunk ... De Bercsényi gróf nem hallgatta meg a feleségét! Bezerédj: Nem tehetett semmit Bercsényi. Hiába kérte őt a grófné! Bottka: Tehetett volna! Ö emelt brigadérossá téged! Bezerédj: Ö. És ő volt, aki szigorú ítéletet kért. Meglett az ítélet! Bercsényi kivetett a szívéből. Becsapottnak érzi magát, ö emelt fel, ő tett le. Nem is a fejedelem. Bercsényi Miklós főgenerális ... (Kulcszörgés, ajtónyikordulás zaja. Kisvártatva Lászlót vezeti be egy porkoláb.) László (megrendülve): Imre! Bezerédj (elfordul, hogy meghatódását leplezze): Lackó! Kértem, hogy láthassalak! (Feláll.) Te kiszabadulsz innen. Nagy vigasz az nékem, hogy nem rántalak magammal a pusztaságba! Bottka: Kegyelmet kapsz. Még csak várfogságra sem ítélnek. A te húgod kiszabadít téged, az én húgom elveszít engem... Bezerédj: Ne bántsd Máriát, Ádám! Nem Mária tehet a mi dolgunkról! (Lászlónak, Ádámnak.) Búcsúzzatok el! 14
