Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Tornay Mari költeménye
őszi harmat után, Nagy hegyeknek ormán Fújdogál a hideg szél, Fújdogál a hideg szél. Zöld erdő harmatát, Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél, Hóval lepi be a tél. Régi üdöm elmúlt, Most másképpen fordult, Szomorú az én sorsom, Szomorú az én sorsom ... Messzére bújdosom, Hazámat itt hagyom; Isten vezérli dolgom, Isten vezérli dolgom ... (A szín lassan sötétül, míg tart az ének — és szól a tárogató.) (stb.) (Vége) TORNAY MARI Pünkösd e magára kulcsolt tájon egy időelötti ember egy aki megmaradt kívülrekedt pedig csak a számozott betonbunkerek zárultak le PÜNKÖSD VAN PIROSLÓ ÖRÖMÜNNEP várj míg futkosni kezdenek a hangyák míg egy gally harmadikat reccsen míg egy kakukk neved elkiáltja míg elhal a borzongás a fákba beleszövődik hová? hideg iszamlós a fű fojtsd vissza lélegzeted vagy ordíts az első siklórepülésű madár most csapódik a csalán közé 12
