Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Esküvő, némi változattal (novella)

BALOGH BÉNI

Esküvő, némi változattal

Az egyik nap ültem a villamoson, és kit látok a harmadik ülésen? ... Nem akartam hinni a szememnek!

Bambula Zénó, egykori osztálytársam feszített ott galambszürke ruhában . . . Fel akartam ugrani, de ő megelőzött. (Mindig jobb sportoló volt, mint én.)

— öregem! — harsogta, majd lapát kezeivel úgy a vállamra ütött, hogy kis híján leestem az ülésről.

— Szevasz, szevasz — feleltem fájdalmam elfojtva. — Te itt?

— Te itt? ... Mi az, hogy te itt? ... Húsz éve gyönyörű fővárosunk lakója vagyok ... És te?

Elmondtam neki szürke, kis életemet, mire ő jelentőségteljesen hátrasimította hófehér, de dús sörényét.

— Nagyon szép, hogy te is részt vállaltál a családalapításban ... Aktívan beleszóltál a népesedési vitába ... De most én is belépek a ringbe . . . Megnősülök.

— Még nem vagy az? — csodálkoztam.

— Az ilyesmit nem jó elsietni — felelte fölényesen, majd a következő megállóban lecibált a villamosról, s rögtön becipelt a legközelebbi kiskocsmába.

— Presszóba nem járok, kicsik az asztalok, nem férek el mellettük ... Itt jobban elterpeszkedhet az ember.

És elterpeszkedett...

— No, és ki lesz a boldog menyasszony? — tértem a tárgyra. Zénó negédesen cuppantott vastag, húsos szájával.

— Cuki baba! Csibike a neve!

— És hány esztendős? — gyanakodtam.

Derék osztálytársam kiemelte domború mellét.

— Húsz lesz ... majd ... Az idén érettségizik a drága.

— Te... te észnél vagy?... Több mint húsz év korkülönbség?

Zénó legyintett.

— Konzervatív álláspont. Modern világban élünk... Különben is húszévesnek érzem magam.

— Te dolgod — bólintottam. — De annyi a válás.

— Én még helytállók magamért — büszkélkedett Bambula barátom. — Akár az anyósnál is felléphetek ... He ... he.. .he ... Korombeli... Két legyet egy csapásra ... Jó, mi? — és diadalmasan vigyorgott.

Egy-két pohár után távozni készültem, de kedves cimborám nem hagyott.

— Még nem ... Fontos megbeszélnivalóm van veled, ha már így összeakadtunk ... Szeretném, ha te lennél az esküvői tanúm.

— Köszönöm — feleltem megilletődve. — Ilyen sürgős az ügy?

— Jön a nyár ... a kicsi leérettségizik, pompás lesz a nászút.

— És ha nem tolakodom, mióta ismered?

— Ügy körülbelül egy hete.

—Egy hete? — álmélkodtam.

Zénó diadalmasan mosolygott.

— Századunk a száguldásé... Az űrhajók korszaka. Mit gatyázzon az ember? . . . Tudod, sose voltam egy tutyi-mutyi alak. A gyors cselekvés híve vagyok.

13