Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

— Ihr Wagen steht jeden Tag vor den Judenhaus! (A maga kocsija min­dennap a zsidó ház előtt áll.) Erre elmondtam, hogy a barátnőm nagybeteg, és csak így tudom néhány percre felvidítaná, ha meglátogatom. Majd több ostoba váddal gyanúsított, míg végül kirukkolt a legnagyobba!: hogy öröm tort ültem, mikor az angolok Afrikánál partra szálltak. Nem értettem meg hirtelen, hogy mit akar Afrikáival, és a tolmácshoz for­dultam, aki felvilágosított, hogy kémszolgálattal vádolnak. Annyira dühbe jöttem, felugrottam, felkaptam azt az újságot, amelyben kö­zölték, hogy néhány nappal előbb unokaibátyám, Makay István tábornok Pripjetnél elesett. Odavágtam az orra elé és már én is ordítottam: — A családom vérzik a harctéren és ugyanakkor engem ilyen váddal illet­nek? Erre felállt és kijelentette, hogy befejezte a kihallgatást és eláll a házkuta­tástól. Megkérdeztem, miután némileg lecsillapodtam, minek köszönhetem ezeket a vádakat? Azt felelte: — Szégyen a magyar népre, hogy naponta sok ezer feljelentés érkezik a Gestapóra. Megkérdezte, kire gyanakszom, van-e a színháznál ellenségem. — Engem ott szeretnek — feleltem. Megmutatta kérésemre a feljelentőlevelet — primitív írás volt, aláírva: „Egy hadviselt főhadnagy”. Az ügy folytatása kedves epizód. Megjelent pár nap múlva a magyar rend­őrségtől egy detektív, újra kihallgatott, felsorolta a már el hangzottakat, hogy a zsidóház előtt a kocsimat nap-nap után ottlátni. — Nem tagadtam le, sőt ugyanúgy elmondtam: — Van egy jó barátnőm, aki gyógyíthatatlan beteg és vigasztalom. Most hagyjam gyáván cserben, amikor ilyen gyűlölködés zúdult rájuk! — Majd egy kérdést intéztem a detaktívhez: — Maga mit tenne hasonló helyzetben? Zavarba jött, egy percig gondolkodott, majd így válaszolt: — Tudja mit, menjen el hozzá egyszer egy hónapban. Munkaszolgálat 1944 karácsonyán Ropog a hó a bakancsa alatt Gyomrában nincsen régen egy falat Tekintete a messzeségbe néz Gondolata sok mindent felidéz: Friss tiszta ágy és jól fűtött kályha Most mocsok és sár az ő párnája. Otthon család és jó ételt kapna, Most rothadt krumpli a fejadagja. Beteg lábát most a genny kimarta. Hová visz útjuk és mi lesz a cél? Tetves barakkok, hol süvölt a szél. Van ember aki mindezt kibírja? Sok-sok ezernek ott lett a sírja. Ezt a versemet egy amerikai lap részére elkérte egy hazalátogató magyar. Zsoldos Andor író. Hogy megjelent-e vagy sem, nem derült ki. (Folytatjuk) 8

Next

/
Thumbnails
Contents