Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
POLNER ZOLTÁN Varázsolások Sejtés Sírással megfojtott ének, éjekkel szögezett magány: kialvatlan gyertya jajgat és hull a csönd és hull a harmat a tükör ezüst homokjában didergő fejsze megölt madár és hull a csönd és hull a harmat és ott az arc és ott a száj és ott a sírással megölt madár SZAKONYI KÁROLY Kardok, kalodák Jelenetek a kuruc korból 24. jelenet Bécsi társaság. Zene szól, bécsi keringő. Lovassági tisztek, dámák. Botka Mária estélyi ruhában. Gillinger ezredes siet elébe, köszönti. Gilllinger: Asszonyom, köszönöm, hogy megtiszteli házamat jelenlétével. Szerdánként összegyűlik itt egy kis társaság .. . Persze ilyenkor, ádvent idején nincs nagy mulatság, de majd meglátja farsangkor ... Hogy érzi magát Bécsben? Van valami panasza, kívánsága? Bármit óhajt, szóljon, ön a mi szemünkben nem az, aminek Magyarországon hiszik, ön vendég, sőt... a férje révén Bezerédjné Bécsben már itthon érezheti magát... Mária: Nyugtalan vagyok, ezredes úr! Gillinger: De miért? Mária: ön is jól tudja, ezredes úr! Semmi hírem ... semmit sem tudok a kegyelmi kérvény sorsáról... 9
