Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Szecskó Károly: Helytörténetírásunk eredményei és feladatai
Egerben Balásy Ferenc, Bartalos Gyula, Kandra Kabos és Szederkényi Nándor. Gyöngyösön Horner István, Sebők László és Spetykó Gáspár. Századunkban a megyeszékhelyen Breznay Imre, Orosz Ernő, Pataki János Vidor, Szmrecsányi Miklós, Türk Frigyes, s a gyöngyösi Pásztor József vívott ki magának helytörténetírói hírnevet. A felszabadulás előtti megyei helytörténeti irodalomról elmondhatom, hogy kis intézményi háttérrel, s kevés publikációs fórummal rendelkezett. A helytörténet művelése általában a különböző tanintézetekben dolgozó tanárok kedvtelése volt. Ahhoz, hogy a felszabadulás után a megyei helytörténeti irodalom megizmosodjon, kiterebélyesedjen mindenekelőtt a történelemtudomány ezen ágazata intézményi hálózatának megteremtésére, személyi feltételeinek kialakítására, s a publikációs fórumok megteremtésére volt szükség. Az 1940-es évek végétől alakult ki megyénkben a helytörténeti kutatás intézményi háttere. Ezek közül elsődleges fontosságú volt a levéltárak, a múzeumok és a könyvtárak megszervezése. A már a XVIII. század elejétől meglévő vármegyei levéltár a felszabadulás után Heves megyei Közlevéltár, majd Egri Állami Levéltár és a 60-as évek végétől Heves megyei Levéltárként működik. A levéltár tanácsi kézbevétele lehetővé tette a személyi állomány jelentős bővülését, illetve azt, hogy az intézmény a helytörténet művelésének legfontosabb megyei bázisává váljék. Előnyére vált a helytörténeti kutatásoknak az Egri Érseki Levéltár szaklevéltárrá nyilvánitása a 60-as évek közepén, valamint az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Archívumának megalakulása ugyanebben az időszakban. Ugyancsak az 1940-es évek végén kezdődött el megyénkben a múzeumi hálózat megteremtése, melynek eredményeként 1949-ben megnyílt az egri, 1957-ben a gyöngyösi, 1959-ben a hatvani, 1982-ben pedig a hevesi múzeum. A helytörténeti kutatások jelentős nyeresége lett, hogy az 1952-től működő Megyei Könyvtár az évtizedek során önálló helytörténeti részleget alakított ki. Felbecsülhetetlen jelentőségű a kutatók számára az Egri Főegyházmegyei Könyvtár, s a gyöngyösi egykori ferences könyvtár anyaga. A kutatómunka személyi feltételeinek javulását, s a kutatók számának gyarapodását eredményezte, hogy 1949-től Egerben tanárképző főiskola működik. Az intézmény keretei között tevékenykedő Történelemtudományi Tanszéknek kezdettől fogva majdnem kizárólagos profilja a helytörténet művelése. A tanszék ilyen irányú tevékenysége — itt elsősorban Szántó Imre munkásságára gondolok — már az 1956 előtti években figyelmet keltett szakmai körökben. Nem véletlen, hogy 1956-ban a tanszékvezető szerkesztésében jelent meg a Tankönyvkiadónál az első hazai helytörténeti elméleti kérdésekkel foglalkozó kiadvány. A tanszéken kívül a főiskola marxizmus-leninizmus tanszékén is mindig volt egy-két olyan oktató, aki helytörténettel foglalkozott, különös tekintettel a munkásmozgalom-történet művelésére. Ez mondható el a GATE Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolai Karának marxizmus- leninizmus tanszékéről is. Amikor a helytörténetírás személyi feltételeit vázolom, nem hagyha48
