Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: A munkáshatalom újjászervezése Heves megyében 1956-57-b en
állapította: „Nem lehetünk függetlenek a párttól, a munkásoktól, a dolgozó néptől, mi a dolgozó nép legnagyobb szerve vagyunk”. Az ellenforradalmi erők csapásai, a központi irányítás megszűnése következtében, 1956 októberének végére, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) Heves megyei szervei és szervezetei is megszüntették tevékenységüket. A központi és a helyi irányítás átmeneti megszűnése miatt, megyénk ifjúságának egy része az 1956. október 23-át követő napokban az ellenforradalmi erők eszköze lett. A párt ideiglenes központi bizottsága 1957. február 26-i határozatában az egységes kommunista ifjúsági szövetség életre hívása mellett foglalt állást. Így bontott zászlót a KISZ, 1957. március 21-én. A KISZ megyei szervezőbizottsága március 15-én alakult meg, vezetője Szabó Imre lett. E bizottság tagjai közé kerültek a rétegszervezetek vezetői, a megyei úttörőtitkár, a megyei sportfelelős és az SZMT elnökhelyettese. Ezt követően alakultak meg a járási és a városi szervezőbizottságok. A korabeli dokumentumok szerint már március 21-e előtt 9 alapszervezetet hoztak létre a fiatalok. Jelenlegi ismereteink szerint először a gyöngyösi MÁV Kitérőgyárban alakult meg a KISZ-alapszervezet, március 8-án. A hónap végéig 19 alapszervezet jött létre, s a tagok száma 600 fő volt. Április elejétől az alapszervezetek száma gyorsan növekedett. Az 1957. június 1-i állapotnak megfelelően, megyénkben 112 alapszervezet működött 4089 taggal. Közülük 36 üzemi, 41 községi, 9 mezőgazdasági szektorbeli, 12 iskolai és 14 hivatali jellegű volt. A nőmozgalom szervezése később kezdődött meg, mint az ország más területein. 1957 januárjában az első nőtanács Gyöngyösön alakult meg. Ennek a munkának adott jelentős impulzust az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. április 13-i — a nőmozgalomról szóló — határozata. A Központi Bizottság egységes és önálló nőmozgalom létrehozására szólította fel a Magyar Nők Országos Tanácsa közvetlen irányítása mellett. A dokumentum a mozgalom jellegét és célját illetően rámutatott: „A nőmozgalom politikai jellegű legyen, segítse a párt és a kormány politikájának érvényre juttatását a nők között — ugyanakkor kísérje figyelemmel a család-, a gyermek-, az anya- és a női jogvédelem aktuális problémáit, nyújtson segítséget megoldásukhoz. Célkitűzései fejezzék ki a nők legszélesebb rétegeinek érdekeit és vonja be őket a szocializmus építésébe.” A kommunista nők és a volt MNDSZ-aktívák kezdeményezésére, májustól sorra alakultak meg a helyi nőtanácsok. Ezek ekkor még mindig felső irányítás nélkül bontottak zászlót. Miután májusban létrejött az országos nőtanács és a megyei iroda, a helyi nőmozgalom már irányítottan tevékenykedett, Horváth Nándor- né vezetésével. A nőmozgalom tevékenysége kezdetben főként politikai rendezvények szervezésére irányult. Miután 1957 második felében tömegessé vált megalakulásuk, számos, a nőket érintő kérdéssel foglalkoztak. A nemzeti egységért, a proletárdiktatúra tömegbázisának kiszélesítéséért, a párt befolyásának elmélyítéséért folytatott harc szükségessé tette a Hazafias Népfront újjászervezését. A mozgalom újjászervezése megyénkben országos viszonylatban is az elsők között indult meg. Az újraéledés jelével Egerben már 1956 decemberében találkozhattunk. A megyei népfrontelnökség első ülését 1957. február 8-án tartotta. Felhívásában kiállt a kormány és a szocialista rendszer mellett. Elítélte az ellenforradalmat. A felhívás nyomán még ebben az évben újjáalakult a népfrontelnökségek és -bizottságok jelentős része. Az újjászervezett testületekbe több helyen bevonták az 1948 előtt működő demokratikus pártok 1956-ban politikai érettségről tanúskodó tagjait is. Így például a megyei népfrontelnökség tagja lett Okos Miklós egykori szociáldemokrata és Török Sándor, volt kisgazdapárti politikus. Az is tény azonban, hogy a Politikai Bizottság 1957 novemberi — a népfront- mozgalom megerősítéséről szóló — határozatának megjelenéséig ezt a munkát megyénkben is több hiányosság akadályozta. Ez kapcsolatos volt különféle téves nézetek élterjedésével. Ezek egy része a mozgalomban jelentkezett. Egy ideig a népfrontbizottságok olyan feladatokkal is foglalkoztak, amely nem az ő hatáskörükbe tartozott. Például a mezőgazdaság talpra állítása, az ifjúság nevelése stb. Gátolta a mozgalom munkáját a bizalmatlanság is. A párttagok egy része attól tartott, hogy az újjászervezett Hazafias Népfront ellenséges elemek gyülekezőhelye lesz. Több helyen ezért a pártszervezetek a népfrontbizottságokba több kommunistát küldtek a szükségesnél, s így azokban a pártonkívüliek alig kaptak funkciót. 1957 nyarára a szocialista konszolidáció első — legnehezebb — szakasza megyénkben is lezárult. Szilárd lett a néphatalom. A konszolidáció addigi eredményei lehetővé tették a szocializmus alapjai lerakásának meggyorsítását, majd befejezését. Szecskó Károly 78
