Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 1. szám - TÁJOLÓ

Készséggel megtesszük. méghozzá egyértelmű jószándéktól vezérelve. Nem ismerjük prózai munkáit, azt azonban határozottan állítjuk, hogy a lí­ra — nagyon finoman fogalmazunk — nem a legerősebb oldala. Igazolásképpen hadd szólaljon meg ön! Ember; Gyerek; Fiú; Leány; Sóhaj; Bánat; Szerelem; Szakadás; Szeretet; Vasárnap! Vágy, száll, kár, kél, kér, nép; Finn-ugor az ősöm. Nap süt; bárány béget, Szerelem becézget ammen! Olvassa csak újra! Ugye, hogy nem érzi magát a Parnasszus ormain? Nincs ebben semmi különös, mert hi­ányzik a poetikus hangvétel. Erőszakol­tan egymás mellé rendelt szavaik tilta­koznak a koszorúba fűzés ellen. Hiába kutatjuk a kifejező erejű szóképeket, az egyéni ízű jelzőket, a frappáns hason­latokat, s azt az atmoszférát, ami nél­kül csak időpazarlás a toliforgatás. Javallatunk: tanulmányozza a hazai és a külföldi klasszikusokat, lássa sajáto­Legányi Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon (Zeneműkiadó, 1986 — 300 p.) A zseniális komponista és muzsikus mozgalmas életútjának utolsó 12 eszten­dejét felölelő, születésének 175., halálá­nak 100. évfordulójára megjelentetett munkából megismerhetjük a fáradha­tatlanul utazó és koncertező, energiáit újabb és újabb zenei teljesítményekbe fektető egyéniséget. Ez azonban nem­csak életrajz vagy cselekményt, történé­seket rögzítő tanulmány: az egyes mű­vek megemlítése során kibontakozik a zeneelméleti fogalmakat alkalmazó szak­mai magyarázat is, amiből nyilvánvaló, hogy az időrendi és forrásjegyzékkel, va­lamint névmutatóval gazdagított kötet san a világot. Ha erre is képes lesz. ak­kor szívesen fogadjuk, s nem fukarko­dunk az annyira óhajtott méltató mon­datokkal. A köszönet jegyében Határainkon túlról érkezett az alábbi levél szerkesztőségünkbe. Egyik szerzőnk jelentkezett. Minden kommentálás he­lyett, azt hisszük, érdemes a teljes szö­veget publikálni: „Kedves Főszerkesztő Ür! Ez egyike azoknak a kuriózus ese­teknek. amikor az író a cikke megjele­nése után mutatkozik be és köszöni meg a publikálást. A Hevesi Szemle 3. szá­mában közölte le Tavasz Stockholmban c. novellámat — Szakonyi barátom szí­ves közreműködése révén. Sajnos buda­pesti tartózkodásomkor, szeptemberben, nem volt lehetőségem felhívni, ezért most írok. Esetleges honoráriumomat szeretném felkínálni a lapnak, az ön ál­tal meghatározott célra. Nem kis dolog számomra, hogy az én tévesen indult önszámkivetésemben, melyet inkább a hozzátartozók magatartása és a fiatal­kori kalandvágy, mintsem a politika oko­zott. már nem lehetetlen a publikálás. Mindazonáltal, az ember az idegenben örökre szárnyaszegett marad. Szíves üd­vözlettel: Szüts Gábor, Box 211. 121 02 Johanneshov 2., Svédország.” Megértjük sorsát, s köszönjük a nemes gesztust... • Tájoló OLVASÁSRA AJÁNLJUK elsősorban a zeneileg művéltek táborá­nak biztosít részletes és olvasmányos út­mutatót. Georg Símmel: Rembrandt (Corvina, 1986 — 163 p.) Műelemzés, művészetfilozófia Georg Simmel tollából, aki sajátos módon kö­zelít a rembrandti érzelem- és gondolat- világhoz. végigvezetve az olvasót a port­rékból sugárzó lelki tartalom értélmezé- sének problematikáján, az individuali­záció, az objektív és szubjektív vallásos­ság művészi kifejezésének kérdésein. Ki­terjedt irodalmi és képzőművészeti jár­tasságát bizonyító, Dante, Goethe, Beet­hoven, Kant vagy Berlaine felé, illetve felől vont gondolati párhuzamok szövik 93

Next

/
Thumbnails
Contents