Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VÁLASZOL A SZERKESZTŐ
zött készülhettek, 1849 után már az eposz ma ismert változata, az Üj Kalevala szolgált volna a magyarítás forrásául. Több érv is a korábbi időpontot valószínűsíti. Korompay Bertalan mutatott rá, hogy Regulyt az idegen környezet elszoktatta anyanyelvének gyakorlásától, a magyart csak „kénytelenségből” használta, a „nyelvi hontalanság” nyelv. romláshoz vezetett: a fordítástöredék nyelvi szépsége, kifejezőereje ellentmondhat annak a feltételezésnek, amely megszületését az itthon töltött első évekre teszi. Ezt erősíti meg az a tény is. hogy Finnországban keletkezett a Gellért-le- gendát idéző finn népdal, az Őrlő dal fordítása is, amelyet Reguly egy 1840. október 6-án írt levelébe foglalt: ennek hangneme, versformája feltűnően hasonlít a Régi Kalevalából készített fordításrészletekéhez. Bölcsőkeresőnk megrendült egészséggel érkezett haza hosz- szú és viszontagságos útjáról. Környezetének nem beszélt a fordításról. Hunfalvy Pál, aki 1851 legelejétől munkatársi kapcsolatba került vele, sohasem tett említést barátja kezdeményezéséről, amikor 1853-ban a Szépirodalmi Lapok hasábjain saját fordításrészleteivel szem. léltetett ismertetést közölt az Üj Kalevaláról, ezt azzal a hittel tette, hogy elsőként vállalkozik az eposz magyar nyelvű megszólaltatására. Kár, hogy így történt, mert Reguly műve hozzájárulhatott volna az átültetés elméleti és gyakorlati kérdéseinek tisztázásához, részt vehetett volna abban a nemes versengésben, amely a Kalevala minél hívebb tolmácsolásáért folyik hazánkban közel másfél évszázad óta. A fordítás több irodalomtörténeti kuriózumnál, ihletettsége, élményszerűsége ma is élővé teszi a szöveget. Illusztrációként álljon itt egy rövid szemelvény a második runóból, amelyben a Pohjolába vetődött Vejnemöjnen honvágya szólal meg. Louhi hiába kínálja őt étellel, itallal: „Ha étetik is távolban Az idegent becsülettel; Több becsű földén a férfi, Magossabb otthon állása. Add teremtőm, add nagy Isten, Hogy magam földére jussak; Jobb a magam földén inni Z. L.: Hozzánk küldött levelében így minősíti írásait: „Ezek versek, többé-kevésbé jól sikerült versek”. Nyírhéj csészéből a vizet, Mintsem idegen földeken Inni díszes serkupábul.” A fordítás egyszerűbb, természetesebb, mint néhány későbbi átültetés. Archaikus-népies stílusa az eredeti mű varázsát, a régi magyar nyelv és költészet sajátos hangulatát idézi. A bensőséges, könnyed, játékos intonáció, a teljes érzelmi azonosulás is arról tanúskodhat, hogy megalkotója a helyszínen kapott kedvet, szerzett ismereteket munkájához. Reguly mély átéléssel, gyöngéd líraiság- gal juttatja érvényre az eposz antropo- morf természetszemléletét. Hű a finn verseléshez abban, hogy végrímeket nem használ, mint az eredeti szövegben, több. nyire nála is csupán a gondolatpárhuzamokból adódó ragrímek bukkannak föl. Az alliterációkra kevés figyelmet fordít. Nem hozza zavarba a szinonimák végeláthatatlan — a mondatpárhuzamokkal összefüggő — hömpölygése: szókincse gazdag, változatos, szóismétléssel ritkán találkozunk. Leleményes a gondolatritmus visszaadásában, a párhuzamos mondatokban gyakran eltérő szórendet alkot, hogy elkerülje a monotóniát. Nagyrészt felező nyolcasba játssza át a finn költemény nyolc vagy kilenc szótagból álló, de a mi versalakunknál szabadabb ütembeosztású, időmérsékes ritmusba át- hajló sorait: erre a ritmusképletre találnak rá követői is. Hunfalvy Pál többször fölpanaszolta, hogy mások megelőztek a Kalevala fordításában, pedig a „legközelebb érintett felek” mi vagyunk. Enyhítette volna gondját, ha Reguly beavatja titkába: fordítástöredéke nemzetközi viszonylatban is az egyik legkorábbi kísérlet az eposz tolmácsolására, minden jel szerint egy idő tájt keletkezett az első idegen nyelvű Kalevalával, a finn Castrén 1841-ben megjelent svéd átültetésével. A költői tehetségre valló alkotás — az őrlő dallal együtt — a reformkor maradandó műfordítási értékei közé tartozik, beszédes dokumentuma a napjainkban is virágzó finn—magyar barátságnak. Közkinccsé tételéért elismerés illeti A. Molnár Ferencet és azokat a kecskemétieket, akik a hagyománymentő vállalkozást anyagi és erkölcsi támogatásban részesítették. Lisztóczky László • Válaszpl a szerkesztő Higgye el, az önbizalom kóros túlten- gése zavarja az önértékelést. Végtére is azért postázta nekünk szellemi termékeit, hogy minősítsük. 92
