Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - ANYANYELV - Csetneki Sándorné: Apró nyelvmestereink
# Anyanyelv Apró nyelvmestereink A gyermeki beszéd születéséről többféle elképzelés élt és él máig is a nyelvészek és a pszichológusok körében. Az egyik régi elképzelésnek, az úgynevezett utánzáselméletnek napjainkban is vannak még hívei. Eszerint a felfogás szerint a gyermek az anyanyelvét a környezettől utánzás révén sajátítja el. Ma, amikor a gyermeknyelvvel foglalkozó könyvek ontják a példákat, az utánzáselmélet felülvizsgálandónak tűnik. „Különösen formált szavak, sajátságosán szerkesztett mondatok... El sem tudjuk képzelni, hogy akadna olyan magyar nyelvű környezet, amelyben így beszélnek, utánzásról tehát nem lehet szó” — olvashatjuk A nyelv és a nyelvek című kötet, Az anyanyelv elsajátítása fejezetében. Az úgynevezett megerősítéselmélet szerint a környezet a gyermek által produkált beszéd helyes elemeit utánzás, dicséretek révén megerősíti, a hibákat javítja, s ezáltal a nyelvileg helyes formák fokozatosan uralkodóvá válnak. Még újabb elméletek az egyben meglevő „programok” szerepét tartják döntőnek, s a nyelvi képesség velünk születettségéről beszélnek (Chomsky és az úgynevezett generatív grammatika képviselői). Persze, e két utóbbi elméletnek is vannak gyenge pontjai. Az alábbi adalékok, amelyekkel e kérdésekhez kapcsolódom, most ötéves, Sanyika nevű kisfiam példái. Sanyika beszédében két és fél éves kora óta figyelhető meg az eszközhatározó, valamint a felszólító mód gyakori használata. Ekkor tűnt fel beszédének az a sajátossága, hogy a köznyelvi késsel, tollal, vonattal, illetve mossa, hozza alakok helyett a késvei, tóival, vonatval; mos ja, hozja szóelemző formákat használja. A köznyelvi formák csak most, ötéves kora táján kezdik kiszorítani ezeket. Azóta is sokat gondolkodtam beszédének ezen a furcsaságán, amivel természetesen nincs egyedül kortársai körében. Arról van szó, hogy a jól ismert szavakhoz (szótövekhez illesztett -val, -vei ragot ő „elemezte ki” első nyelvi élményeinek korától fokozatosan a hallott sok-sok magánhangzós szótő példájából: hajóval, apával, macival, kezével stb. A felnőtt beszéd teljes hasonulásos alakjai azért nem zavarják (még ha javítjuk, akkor is a maga etimologikus alakjait használja), mert felismerhette bennük a funkció azonosságát, s ezért felfogni ezeket is a maga szóelemző módján foghatta, foghatja fel. A kisgyermek számára tehát fontosabb a szóelemek felismerése, felismertetése, mint az utánzás! Ügy látszik, szinte képletszerűen áll előtte a szótő + toldalék forma, aminek megtalálását korábbi nyelvi tapasztalatai (hogy amivel ír, rajzol, az a TOLL, amivel fest, az az ECSET stb.), valamint főleg a kezdeti időszakban, a neki feltett kérdés is (MIVEL írsz, kisfiam? MIVEL vágja apa az almát stb.) segíti. Bizonyára kérdőnévmásaink szerkezete is elősegíti a magyar anyanyelvű gyerek számára, a beszédtanulás ilyen korai szakaszában, hogy eligazodjon a toldalékok között. Nagy a tévedés lehetősége a szótöveknél, mivel nyelvünkben bonyolult szabályai alakultak ki annak, milyen toldalékok előtt használható az úgynevezett szótári szótő, s melyek előtt valamilyen más, hangzóhiányos, tő- belseji vagy tővégi időtartamot váltakoztató vagy mássalhangzók változását 88
