Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - ANYANYELV - Csetneki Sándorné: Apró nyelvmestereink
is hozó tő. A gyerek szóképzése tulajdonképpen nagyon is szabályos, akár a majomok, akár a majomot alakot képezi, sőt a majomt szóalakra is vannak példái. A toldalékokat a gyerekeknél leggyakrabban a szótári szótő kapja. Visszatérve a -val, -vei raghoz, felvetődhet még az a kérdés is, hogy nem nehéz-e a gyereknek a fenti beszédmód. Nos, nyilván nem, mert akkor nem erőltetné. A magyar nyelvben képesek vagyunk bármely mássalhangzó után v-t vagy j-t ejteni, mint az összetett szakszavaink bizonyítják: kisvonat, alváz, villamosjárat stb. Vagyis a fenti teljes hasonulások nem hangtani törvények miatt vannak, mert akkor a gyermek is „alávetné magát” ezeknek, hanem a nyelvszokás alakította ki őket. A nyelvtudomány ezért is nevezi ezeket alaktani kötöttségű, teljes hasonuló szavaknak. A magyar gyermek számára viszont a törvény erejével hat az illeszkedés: ugyanis sosem mondja a magas hangrendű szavak után a -val-t vagy fordítva. Hasonlóan alaktani kötöttségű teljes hasonulás van az -s és -z tövű igék felszólító módjában is. A gyermek tehát kell rendelkezzen a szabályelvonás, a szabályalkotás képességével, sőt magyar nyelvű környezetben felnőve, a magyar nyelvre speciálisan jellemző sajátosságok (ún. különös nyelvtörvények) iránt fokozottan érzékennyé válik. Egyetlen példasort hozok még az igeképzés köréből. A magyar nyelv különös jellemzőjének érzem a szinte korlátlan lehetőséget igék képzésére, melyekben a nyelv tömörítő-, sűrítő erejét látom megnyilvánulni. A tömörséghez hozzájárul az igekötő alkalmazása is. Tevékenységeinek sokrétűvé válásával ilyen igék használatára lehet(ett) felfigyelni Sanyika nyelvében: lepuskáz = lelő, leágyúz — ágyúval lelő, beketrecel = ketrecbe zárt, gőzölök — úgy megyek, mint a gőzös, lepisztolyoz — pisztollyal lelő, bekerítései = bekerít stb. Ismeri és olykor használja is ugyan a lő, lelő igét, de puskával lő stb. szószerkezet helyett szívesebben él az idézett formákkal. Egy időben szokása volt a képeskönyvben látható embereket, állatokat bevonalkázni, erre használta azt a szót, hogy beketrecel, egy állatkerti élmény hatására. Később játékkészletében megjelentek kicsi állatok és a műanyag ketrecek, akkor is ezt a szót használta, sem ketrecbe zárta az állatait. A gőzölök példában összetett mondatot helyettesít a képzett ige. Ilyen képzés a köznyelvben is van, de természetesen más jelentéssel. A kisgyermek fokozatosan tökéletesedő beszéde hosszú időn keresztül hoz a felszínre olyan szóalakulatokat, kifejezéseket, amelyek méltán ejtik ámulatba a felnőtteket. Amikor a kisgyermek körülbelül két-két és fél éves kora táján hozzáfog szókincsének önálló bővítéséhez, a csöppnyi emberkéből lelkes tanítvány vagy legalábbis jegyző lesz, akik nem szeretnék egyetlen különös szavát, szóképzését, hibátlan vagy éppen sántikáló mondatát sem elveszíteni. „Aki nem ismer idegen nyelveket, az semmit sem tud a sajátjáról” — írta Goethe. Nem ugyanilyen igaz-e az is, hogy aki még nem figyelte meg egy kisgyermek beszédének fejlődését, az semmit sem tud anyanyelvének rejtett működéséről?! A fenti példák sorát, amelyek az alaktan területéről gyűltek össze, egy következő alkalommal a mondattan példáival szeretném kibővíteni. Csetneki Sándorné 89
