Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 1. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Emlékezés Berzy Andrásra

• Hagyaték

Az egri II. Rákóczi Ferenc Népi Kollégium igazgatója volt

Megyénk neveléstörténet-írásának nagy adóssága az egykori kiváló nevelők életének és munkásságának feltárása, feldolgozása. Ebből kívánok törleszteni akkor, amikor a teljesség minden igénye nélkül szólok Berzy Andrásnak, az egykori egri II. Rákóczi Ferenc Népi Kollégium igazgatójának, a neves főiskolai tanárnak életéről és munkásságáról.

1907. július 2-án született, a Pest megyei Pándon, ahol édesapja községi jegyző volt. Kétéves korában szülei elváltak. Gyermek- és ifjúkori életét ezt követően rokonainál töltötte, sokszor érezvén magát megtűrtnek. Az elemi iskolát szülőhelyén és az erdélyi Magyarpécskén végezte. Gimnáziumi tanulmányokat Szegeden, Tatán és Budapesten folytatott, ahol 1925-ben érettségizett.

Emlékezés Berzy Andrásra

Ezt követően a Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára iratkozott be, ahol 1930-ban szerzett magyar és történelem szakos tanári oklevelet. Mivel anyagi támogatója nem volt, főiskolás évei alatt magántanulók tanításából tartotta fenn magát. A diploma átvétele után több mint két évig állás nélkül volt, s a fővárosban alkalmi munkákból tengődött. 1932 őszén, néhány társával Alsódabason polgári magániskolát alapított, ahol 1932. szeptember 1-től 1936. november 10-ig tanított. November 14-től az Egri Állami Polgári Fiúiskolában kapott állást, ahol előbb óraadó helyettes tanárként, majd azt követően helyettes tanárként oktatott. Csak 1940. január 1- én nyert rendes tanári kinevezést.

1939 júliusától többször behívták katonai szolgálatra. 1945 márciusában szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947 júliusában jött haza. Ezt követően visz- szakerült egykori iskolájába, ahol 1949 októberéig tanított.

Ezzel egyidejűleg, 1947 szeptemberétől,

az egri II. Rákóczi Ferenc Népi Kollégium nevelőtanára, majd 1948-tól igazgatója volt. A népi kollégiumok felszámolása után a főiskolai kollégium igazgatója, s a megyei tanács oktatási osztályának kollégiumi, majd középiskolai előadója lett. Ekkor tanított a szakérett, ségis tanfolyamon is.

1951 márciusában került a főiskola állományába, az irodalomtörténeti tanszékre, ahol 1951—1952 között tanársegéd, 1952—1962-ig adjunktus, 1962—1968 között docens, illetve tanszékvezető docens volt. 1968 szeptemberében kinevezték főiskolai tanárnak. Tanszékvezető főiskolai tanárként fejezte be pályafutását 1972. december 23-án, amikor is életének 66. évében elhunyt.

Ennyi sorsának rövid summája, a száraz életrajzi adatok tükrében. Életének felsorakoztatott tényei önmagukban még nem indokolnák, hogy születésének 80. évfordulója alkalmából megemlékezzünk róla. Erre méltóvá teszik azonban életének olyan momentumai, amelyek azt bi66