Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Emlékezés Berzy Andrásra
zonyítják, hogy az ő élete több volt, mint az átlagos emberi élet. Emlékezem írásomban az emberre, a pedagógusra, a műfordítóra, a költőre és a tudományos kutatóra. Mint egykori tanítványa és tisztelője, tanúsíthatom, hogy Berzy András szilárd jellemű, nyílt, őszinte, tudományos világnézetünket magáénak valló és aszerint élő személyiség volt. Igaz emberré formálódásában jelentős szerep jutott főiskolai éveinek. Szegedi főiskolás korában már szorgalmas olvasója volt a korabeli baloldali folyóiratoknak, a Korunknak, a 100%-nak. Olvasmányain keresztül ismerkedett meg a marxista világnézetével. Ezek segítették abban, hogy kritikus szemmel figyelje a fennálló társadalmi rendet. A harmincas évek elején, Budapesten, állástalan diplomásként, több fiatal baloldali költővel és íróval — így József Attilával, Illyés Gyulával, Zelk Zoltánnal — került kapcsolatba. A felszabadulás után nagy emberi élménye volt a népi kollégium, ahol közvetlenül láthatta a nép fiainak, a munkás- és parasztgyermekeknek a társadalmi és szellemi felemelkedését. Azok a pozitív hatások, amelyek a harmincas évek baloldali szellemi mozgalmaiban, s a felszabadulást követő évek szocialista forradalomba torkolló népi demokratikus forradalmának pezsgő éveiben érték, vitték közel a Magyar Kommunista Párthoz, amelynek 1948 februárjában tagja lett. Soraiban dolgozott, 1956 novemberéig. Párttagként egyéves esti pártiskolát, középfokú káderképző iskolát végzett, s részt vett a propaganda- munkában. Az ellenforradalom után, igaz, nem kérte átigazolását az MSZMP- be, de haláláig kommunista meggyőződésűnek vallotta magát. Emberi értékei, rátermettsége avatták nagyszerű pedagógussá, nevelővé. Megítélésem szerint pedagógusként alkotta a legmaradandóbbat. Hosszú évtizedek során előbb mint polgári iskolai tanárként, majd NÉKOSZ-igazgatóként, s több mint két évtizedig mint főiskolai tanár, a fiatalok százait nevelte az irodalom, a humanizmus, a szépség szeretetére. A főiskolán egyre mélyülő tudással és módszertani felkészültséggel oktatta az irodalomelméletet, az esztétikát, a XIX. századi magyar és világirodalom történetét. Előadásainak fő erőssége a marxista esztétika szempontjainak következetes alkalmazása és a társadalmi háttér meggyőző felvázolása volt. Tanítványaiért mindenre képes volt. Egy-egy szemináriumi dolgozat vagy szakdolgozat sikeres elkészítésében nagy része volt az ő sokórás,, segítő szándékú magyarázatainak és tanácsainak, nemcsak Diákjainak szakmai előrehaladása, hanem egyéni életük, gondjaik, problémáik is érdekelték. Gazdag élet- tapasztalaltának tárházából bőven osztogatott hallgatóinak. Emberként és nevelőként egyaránt rendkívül szenvedélyes volt. Állandóan izzott és lobogott. Ezek a tulajdonságok minden igazi pedagógus sajátosságai, ezek nélkül nincs igazi teremtő munka. Alkotó típusú nevelő volt. Pedagógiai alapelve: minden tudást magunkba szívni. s főképpen mindent átadni tanítványainknak. A pedagógus Berzy András arcképének szerves része jegyzetírói munkássága. 1954-től haláláig számos, kitűnően használható jegyzetet írt a XIX. századi világirodalom tárgyköréből. Egy háromkötetes világirodalmi antológia ösz- szeállítása is a nevéhez fűződik. 1961- ben látott napvilágot a Péczely Lászlóval közösen készített: Az esztétika néhány kérdése című munkája. Ennek jelentőségét növeli, hogy a hazai főiskolai oktatásban addig nem volt ilyen tananyag. Mint műfordítóról, kritikusról és költőről is említést kell tennünk. Iiyen jellegű munkássága, igaz, terjedelmében nem jelentős, de feltétlenül figyelmet érdemel. Műfordítói tevékenységének két olyan mozzanata van, amely az e téren végzett munkáját a magyar, sőt a csehszlovák és a szovjet irodalomtörténet említésre méltó fejezetévé avatja. A harmincas évek közepén több baloldali költővel és íróval együtt, részt vett Anton Strakának, a Csehszlovák Köztársaság budapesti követsége akkori kulturális attaséjának nevezetes Amerikai úti, pénteki irodalmi estjein. Itt beszélték meg egy, cseh és szlovák költők verseit tartalmazó antológia kiadásának tervét is. Megbízatást kapott néhány vers műfordítására, amelyet a többi költőhöz és íróhoz hasonlóan, ő is Emil Boleslav Lukac szlovák költő és neves Ady- műfordító nyers fordításai alapján végzett el. Munkái 1936-ban helyet kaptak a cseh és szlovák költők antológiájában. A harmincas évek első felében kezdett érdeklődni a szovjet líra iránt is. Eleinte a korabeli költőkkel francia nyelvű antológiákból ismerkedett meg. Ezekből fordítgatott is. majd kérésére Krammer Jenő, aki akkortájt Szlovákiában, az érsekújvári gimnáziumban tanított, szovjet költői antológiát és egy gyűjteményes Jeszenyin-kötetet juttatott el hozzá. A két kiadványból ismerőseivel nyers fordításokat készíttetett egy készülő antológia és egy 25—30 versből álló Jesze- nyin-kötet számára. Az előbbit csak 67
