Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye
SIMONYI IMRE Ifjúkor ÜZENET Jó hírrel jöttél hírnök, Cinek még kedveseim. Anyám megint malackát nevel (ki tudja milyen árat fizetve érte ... ?) — A régi kertet ássa — mondod. A márciusi alkonyban mosolyogva szakajtó vetőkrumplit s hatvankettedik évét vermelte el szegényke. Szeretőm verset olvas. — Tíz év előtti őszön — emlékszem — szép leány volt. Volt egy piros ruhája akkor — a nénje varrta. — Küldtem néki az őszön egy verset, bár ruhája s szép arca megfakult már. — ö akkor azt üzente, hogy szívemre vigyázzak s a zálogcédulákra ... — Jó hírrel jöttél hírnök; mert mostan verset olvas. Barátom, aki festő, — mondod — emlékezetből engem pingált olajba amint még éppen élek ... — Ezenkívül naphosszant pazarló koloritban ecsetel szép jövőket... Am alkonyat felé már árnyaltak a remények ... Ilyenkor ördögöt fest a színevesztett falra ... Rettenetes az élet! 1950 Ruzlcskay György: Párizs, háztetők
