Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Élet-ünnep (mesejáték)
KERÉNYI GRÁCIA: Élet-ünnep Egyfelvonásos mesejáték Harmadik kép Szín: ugyanaz, másnap, de nagy változás történt: a sírdomb szét van hányva, s mellette ott áll kétfélől a két Mundéros, puskával a vállán, vigyázzban. PÉTER (jobbról be, a sírtól néhány lépésnyire megáll): Mi történt itt? MÁSIK (ő áll jobboldalt; Péter felé fordul): Ezt a sírt a földdel egyenlővé tesszük, ez a parancs. EGYIK: Vigyázunk, hogy senki ennek a halottnak tiszteletet ne adjon. MÁSIK: Várjuk a munkásokat, hogy elsimítsák a földet. ÁBRIS (jobbról jön, mundérban; amazok láttán tiszteleg): Erőt, egészséget! EGYIK (tiszteleg): Erőt, egészséget! (magyarázón) A bajtársnak megmondhatom: kétségkívül bebizonyosdott, hogy a halott, akit ide temettek, ellenség volt, sőt áruló. A faluból ment át a városba. Dezertált. PÉTER (félig amazokhoz, félig Ábrishoz): Miért nem hagyják nyugodni a halottakat? EGYIK: Jelentést kaptunk, hogy itt mindenféle ünnepet rendeznek, (bizalmatlanul) Önök miféle ünnepre jöttek ide? Miféle évfordulóra? PÉTER: Tíz éve halt meg boldogult édesapánk. Azért jöttünk el édesanyánkhoz. MÁSIK (zsebéből papírcsomagot vesz elő, kibontja, rétes van benne; majszolni kezdi): Jó rétest süt az öregasszony, azt meg kell adni. (kis gondolkodás után) Csak kiszárad tőle az ember torka. EGYIK (kicsit tettetett szigorúsággal): Szolgálatban vagyunk, bajtársam. ÁBRIS (előveszi a bütyköst, megrázza, lefelé fordítja; üres): Nem tudom megkínálni, már elfogyott. De kapni az Alszegen cujkát, a Kosboréknál. Kóstolót is adnak, meg el is vihetik. MÁSIK (bizonytalanul): Hát, ha vállalná addig a szolgálatot... ÁBRIS (az Egyikre néz): Ha a kapitány úr megengedi... Péter közben föl-alá jár, cigarettát vesz elő; rágyújt, és nézi, mi történik. EGYIK: Bajtárs, nem a mi századunkhoz tartozik, de hát, kivételesen... (a Másikhoz) Legalább két üveggel hozzon. ÁBRIS (megigazítja a mundérját, begombolkozik, övét szorosabbra csatolja): Aztán miből áll a szolgálat? MÁSIK: Vigyázni kell a sírra, míg a munkások ide nem érnek. Ha bárki közeledne a város felől, a határnál meg kell állnia. Aki a határvonalat átlépi, agressziót követ el: a férfiakat lelövi, a nőket bekíséri az őrszobára. (Leveszi veszi puskáját és átnyújtja Ábrisnak): Az emberségért. Ábris a másik helyére áll, az elindul befelé. MÁSIK: Az Alszegen, azt mondja? ÁBRIS: Kosboréknál. PÉTER (közeledik Ábrishoz): Mire jó ez neked? 6
