Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Innováció az iskolákban és az ITV

A nevelési eredmények helyenkénti gyengeségét sokan abban látják, hogy ko­rán szakosodnak a pedagógusok, hogy az alsó tagozatos gyermekek hamar kö­szönnek el tanítójuktól. Ez esetben várható, hogy a jövő Comeniust igazolja, aki szerint „csak egy tanító vezesse az osztályt, mint ahogyan csak egyetlen Nap nyújt világosságot.. A felső tagozatos nevelési problémák még érzékletesebbek, hiszen a 10—14 éves kor egyébként is a legkrítikusabbak egyike. A differenciáltság a feltételrendszer­ben is szembeszökő. A túlméretezett tananyag megtanításáért folyó küzdelem sok­szor a szülőkkel szembeni harccal párosul. A neveltség és a kulturáltság egy tőről fakad. Alapvető probléma viszont éppen az, hogy gyermekeink nem kis hányadára nem jellemző a kulturáltság. A karmester: az osztályfőnök Mire képes az osztályfőnök heti egy órában? Mit tehet az osztályáért a ren­delkezésre álló idő alapos kihasználásával? Nem sokat! Alig többet, mint az a szaktanár, akinek gyakran több órája van az adott osztályban, mint az osztályfő­nöknek. Mire elég a heti egy óra? Legfeljebb arra, hogy a hat nap alatt felgyü­lemlett osztályproblémákat megbeszéljék, az eltelt időszak feladatainak elvégzését értékeljék, a következő heti teendőket kijelöljék. Ismeretes, hogy a nevelés kritériuma a személyiség alapos megismerése. így az osztályfőnök egyik legfontosabb feladata az osztályába járó tanulók személyi­ségjegyeinek feltárása. A megismerés folyamata viszont igényelné, hogy rmnéí több színtéren találkozhasson a diák és a tanár, hogy ne csak az órai szituációban ismerjék meg egymást. Sajnos azonban az osztályfőnök ideje is behatárolt. A szülő se mindig segíti az osztályfőnök gyermeket megismerő munkáját . . . Az osztályfőnöki feladatok közül főleg az erkölcsi nevelés tűnik jelenünkben a legproblemati'kusabbnak. Nagyon sok a rossz példa, aminek vonzata egyértelmű, elszoktunk a moralizálásról, maga az erkölcs képlékeny fogalommá vált, sokak szá­mára mindmáig a szexuális erkölcsre zsugorodott. E sorok írója is szívesen csatlakozik azokhoz, akik az etika oktatásának beve­zetését sürgetik az általános iskolában is. A folyamat első szakaszában a normákat kell megismerni. Hogyan várható el, hogy a gyermek olyan normák szerint éljen viselkedjen, amiket nem is ismer? A különböző tudományos alapossággal végzett vizsgálatok igazolják, hogy gyermekeinknek egy része — nem kis része — nagyon felületes ismeretekkel rendelkezik csak az erkölccsel kapcsolatban. Az osztályfőnöki órák kötött témái között számos az erkölccsel kapcsolatos. Ide is kapcsolódik a családi életre nevelés. Mi valósulhat meg azonban akkor, ha még tovább csökkentik a tantervi anyagot? Lényegesen kevesebb, mint amire szükség lenne. Maradnak hát az egyéb keretek: a tantárgyi órák, a napközi, az úttörőfog­lalkozások, a szakkörök, a kirándulások stb. Azoknak viszont szintén megvan a határozott programjuk. Az újabb közoktatási dokumentumok, az (innováció jogi feltételeit jelentik, kon­cepciót adnak, kiváló hivatkozási lehetőséget teremtettek. A feltételekkel viszont élni kell tudni. Továbbra is nagyon sok múlik a pedagógusok felkészültségén, hi- vatásszeretetén. A problémák alapos feltárásával, a feladatok reális megfogalmazá­sával, a feltételek biztosításával, kellő társadalmi megbecsüléssel lehet csak ered ményt elérni, valóban megújulni. (Folytatjuk) Nagy Andor 75

Next

/
Thumbnails
Contents