Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Nagy Andor: Innováció az iskolákban és az ITV
Nevelési gondok a csalódban Az MSZMP sokat idézett 1972-es határozata, majd tíz évre rá született állás- foglalás, pedagógusaink munkája gyengéjének, pedagógiánk legsebezhetőbb pontjának a nevelést jelölte meg. Jelenünkben is a személyiségfejlesztésben jelentkeznek leginkább gondjaink. A szülői ház és az iskola egymásra mutogatása mindmáig tartó szokássá vált gyakorlat. Sőt. a problémákért újabban magát a társadalmat okolják számosán. Mintha nem mi lennénk a társadalom! Nem vitatható, hogy a család dinamikus átalakulásában, a családi életvitel módosulásában a szülői szerep betöltésében — főleg az apaszerep gyakorlásában — található meg számos hiba forrása. Arról sem szabad megfeledkezni viszont. hogy a családok nevelését a pedagógusoknak kellene előnyösen befolyásolni. Sajnos, a több mint tíz éve bevezetett családi életre nevelés sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nem sikerült általánosan elfogadható családmodellt megfogalmazni. A szülőszerepre való felkészítés terén sincsenek jelentős eredmények. Egyébről pedig szólni se érdemes. A szülők pedagógiai-pszichológiai kulturáltságának fejlesztését szolgáló iskolai rendezvényeket (például szülők iskolája, szülők akadémiája, családi kör klub stb.) is általában azok látogatják továbbra is, akik a képzettebbek közül valók, akiknek gyermekeivel kevesebb a gond. A társadalmi beilleszkedési zavarokkal bajlódó családokat sokszor épp olyan értetlenül szemléljük, mint amilyen megértéssel az előbb elért életszínvonal megőrzésén fáradozó, második-harmadik gazdaságot is vállalókat. Mi a teendő e téren? Milyen változások remélhetők? Van-e egyáltalán kiút? Ha nem lennénk optimisták, vissza, adhatnánk a diplománkat! Nem könnyű azonban a nevelési eredményekben gazdagabbá váló jövőt a jelen gazdasági, társadalmi problémáit valamelyest is ismerve, elfogadhatóan felvázolni. Könnyen leírható, hogy a családok további széthullását — éppen a jövő generációjának életképessége miatt — meg kéll akadályozni. De hogyan? Ismeretes, hogy újabb családjogi törvény született. Folyik a küzdelem az alkoholizmus ellen, aminek következménye igen összetett. Közelesen bevezetésre kerül az új adórendszer is, ami talán sok embert tart Vissza a túlzott anyagias szemlélettől és terel normálisabb életvitelre ... Az oktatási törvény a szülő számára feladatként fogalmazza meg a nevelőmunka folyamatában való aktív részvételt. De az is igaz. hogy az ifjúsági törvényben is már ott szerepel, hogy a szülő kötelessége a nevelés! Mikor, hogyan vegyen részt a szülő az intézményes nevelés folyamatában? A pedagógus mikor tekinti, tekintheti a szülőt partnernek? Mit tesz a szülő annak érdekében, hogy valóban partnerré váljék? A szülői munkaközösségek mikor válnak ilgazi közösségekké, mikor élik önállóan életüket, mikor végeznek konkrét nevelési feladatokat minden formalitástól mentesen??? A költőinek tetsző kérdések megválaszolása éppúgy a jövő feladata, mint az eredményes családi nevelésre támaszkodni tudó iskolai nevelés hatékonyságának növelése. Problémák — közelről Az intézményes nevelés hazai keretei nemzetközi összehasonlításban is elismerésre méltóak. Az a tény, hogy gyermekeink 3 éves kortól intézményes nevelésben részesülnek 16 éves korukig, alig kíván magyarázatot. Tizenhárom esztendő folyamatos, tervszerű, céltudatos személyiségfejlesztésének azonban a jelenleginél sokkal jelentősebb eredménynek kellene lenni. A hatékonyság hiányát okozó problémák itt is ismertek. Sajnos az óvoda sokszor az iskolát utánozza. Nem veszi mindig figyelembe az életkori sajátosságokat. A hajdan volt angyalkert iskolás jelleget ölt számos helyen, túlhangsúlyozva az iskolaelőkészítő funkciót. Az sem vitatható, hogy a feltételrendszer itt biztosított leginkább, hogy a szülők nagy-nagy elismerése kíséri általában az óvónők munkáját, hogy a nevelési gondok itt kevésbé érzékelhetők. Természetesen ebben szerepe van a jól bevált közép- és felsőfokú óvóképzésnek, de nem utolsósorban a demográfia csökkenő alakulásának is. Az alsó tagozatos nevelés problémái már látványosabbak. Itt már lényegesen több a konfliktusforrás. Számos ellentmondás jön létre a szülők és a pedagógusok között. Már csak azért is, mert a szülők értetlenül állnak az újabb pedagógiai módszerekkel tanuló gyermekekkel, illetve tanítókkal szemben. Itt már sokszorosan szerényebbek a feltételek, jelentősebbek a különbségek tanítók, tantermek, felszereltség stb. szempontjából. 74
