Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - TIZENÖT ÉV - Farkas András: Mennyi és másfél évtized?

eléggé tágnak volt mondható ahhoz, hogy a lapindítás átmenjen az álmodozásból a valóságba.

Az első nekiugrás az Üzenet volt. És maradt az egy szám. Ma már ezer okot fel lehet sorolni, miért is dőlt dugába ez a rokonszenvet érdemlő kezdeményezés, de a fiaskót hozó okok között az első helyen szerepelhet: hiányzott az egyszemélyes átfogó erő, az irányítóalkat, az a sokoldalú, írói vénával is rendelkező, művelt fő, aki „fel- és lefelé” egyaránt el tudta volna igazítani a vállalkozás szekerét.

Innen nézve már érthetőbbé válik az a többéves várakozás, ami után tizenöt évvel ezelőtt, 1973-ban a Hevesi Szemle megszületett. Amíg az ötletből valóság érlelődik, az minden tett legszebb szakaszaSok-sok két- és többoldalú megbeszélés, eszmecsere, baráti évődés szülte ezt a folyóiratot. Az újság gyakorlata, a baráti társaság, a szóban sokszor gyakorolt építő-kritika, az egymás bemérése, a szomszédos megyék hasonló gondjai, apróbb sikerei, a régebbi vidéki periodikák példája, tartalmas vagy felszínes volta bemérési pontokként jelentkeztek. Nincs okom utólag tagadni sem — főleg hibáim és mulasztásaim, itt-ott szellemi és nem erkölcsi megalkuvásaim miatt — jogom, hogy a leggyümölcsözőbb vitáink Hevesi Szemle ügyben azok a késő éjszakába nyúló beszélgetések voltak, amelyeken testet ölteni látszott előttünk „a keret”. A közművelődés, a kultúra, a helyi irodalom, a Várost és a megyét érdeklő érdekességek életéről való híradás, amely indítását még mindig az újság mintájára vette: az újdonság, a szellemi meglepetés ingerével akart hatni. Számba kellett tehát venni: Kik azok, akikre lehet számítani, kik azok. akik anyagban, formai, tehát stílus-kérdésekben egy bizonyos szintet elérve mércét is jelenthetnek, fejlődést, továbblépést hozhatnak a Népújságban elért nívóihoz képest. Itt nem arról volt, vagy van manapság sem szó, ki tud hosszabb írást benyújtani, ki akar tudományos mázt példák másolása útján kölcsönözni dolgozatához, hanem arra akartunk mindenkit rávenni, aki a munkatársi rangra igényt jelentett be, hogy lírában, szépprózában, értekezésben, a múltban, a jelenben való kutakodásban láttassa ezt a Várost, érzékeltesse ezt a tájat, ezt a megyét, amely annyi mindent teremtett a múltba visszahanyatló és az emlékezésben szürkévé váló évtizedekben-szá- zadokban? Kinek tehát: a megye népének.

Ahogy most forgatom, elemzem a bekötött évfolyamokat, új, jó termést pásztázok végig. A termés színét teljesnek, virulónak, olykor koraérettnek, máskor zöldesnek, a tartalmát olykor nem eléggé gondozottnak, megbecsültnek érzem: ma még hiányzik az átfogó és elmélyült elemzés. Senki nem vette úgy igazán górcső alá szándékainkat, tetteinket, az' alkotókat sem, az alkotásokat sem, nem is akarták, nem is igen szándékolták eddig végiggondolni a folyóiratban megjelenő szerzők értékeit, egymásra gyakorolt hatásukat és főképp azt nem vállalta fel még senki, kideríteni, hogy ez a tizenöt év tükröződött-e és ha igen, hogyan a Hevesi Szemlében?

Egy történelmi adat ügyünkben: a lapindítás 1973-ban, az áprilisi első számmal vált valósággá. A szerkesztő .bizottság névsora akkor sem volt rövidebb, mint a mostani, de a lapkészítő megbeszélések ritkán tartottak egy óránál tovább, mert a felelős szerkesztő, Cyurkó Géza temperamentuma ennél több egy-helyben- ülést, vagy pláne „lila szövegelést” nem igen viselt el. Mindenütt a rövidségre, tömörségre törekedett; megszokta ezt a hosszú újságírói gyakorlata idején. Mondása is így szólhatott néha: aki két-három rövid mondatban nem érzékelteti, miről akar írni, vagy aki két-három flekken nem képes elmondani prózai szövegét, az már olyan sötét dolgokra js képes, mint embertársai untatása. Noha ebben található is némi költői, szerkesztői túlzás, az kétségtelen, hogy nehezen tűrte el a ..litániás fogalmazásokat”, olykor attól sem rettenve vissza, hogy literátusabb jártasságú barátait meg ne kérje egy-egy hosszabb történelmi értekezés meg- fésülésére, a felesleges körmondatok kisimítására.

A felhalmozott helyi anyagok sokáig színesen és „jóltápláltan” mutatták a törekvések irányát, s ha a nagyformátumú lapban először csak három fejezetet különböztettek meg — irodalom, Népek világa, Figyelő —, azért a fórum sajátossága kitetszett eredeti profilja, a vidéki lapokétól élesen elválasztható jellegzetességei mutatkoztak meg. A maguk módján színt adtak az első számnak Apor Elemér, Szegedi Farkas László. Moldvay Győző, Fejes Erika verseikkel, Gyurkó Géza, Suha Andor, Kaposi Levente, Szigethy András szépprózai írásaikkal. Lőkös István délszláv kutatásait, ha csak egy szerző, egy részlet erejéig is, de magas szinten mutatta be, Hekli József Pausztovszkijra emlékezett, a bolgár Ana Ral- csiva novelláját Zahemszky László fordította. És sok-sok illusztráció és fotó gazdagította a bemutatkozó számot.

62